Mennyi az esélye annak, hogy két tinédzser szerelme akár házasságig is eljusson?

Keresztanyámék 15 éves koruk óta vannak együtt, ma 45 évesek, van 1 gyerekük. Viszont már csak a gyerek miatt vannak együtt..

Deh hasonló helyzetben vagyunk (: mi 10 hónapja vagyunk együtt, ő is hosszú távra gondolkodik, meg én is. Mondhatni tökéletesen megvagyunk, bár szoktunk veszekedni mi is. (Ki nem?)

Szurkolok nektek (: Legyetek boldogak :D

Azért azt ne írd, hogy mindig igy van, mert ez hülyeség...a legjobb barátnőm szülei elsők voltak egymásnak és igy 25 év után is imádják egymást, még elöttünk is viccelődnek hogy milyen gyakram sexelnek:D

És hogy nem egészsége?Az nem egészséges ha valakit 30 an basznak meg a férje elött sztem....ha működik a kapcsolat szereted, szexu

álisan összeilletek , akkor nincs minek gondot okoznia...

Én írtam a legutóbbi hosszabb választ.

Még jó, hogy kihangsúlyoztam, hogy a kiélés alatt NEM a szexet értettem, kedves utolsó válaszoló..ja és azt is írtam, hogy előfordul, de iszonyat ritka.

Párkapcsolati tapasztalatokra gondoltam, hogy azokat a szarvashibákat, amiket mindenki elkövet, azokat ne a nagy Ő-nél ejtsük meg először, hanem már eleve tapasztaltan kerüljünk oda az igazihoz, így ezzel is kevesebb az esélye annak, hogy ez miatt menne tönkre a kapscsolat.

Sajnos tapasztalatból beszélek

Egyetértek az előttem szólóval.

Én 23 leszek,nemsokára 3 évesek leszünk a barátommal(vagy úgy is mondhatnám,vőlegényemmel:)19 éves koromban ismerkedtünk meg,ő már sok tapasztalattal rendelkezett és néhány kapcsolata is volt,nekem ő volt az első mindenféle értelemben.

Én is azt képzeltem,hogy majd az elsővel életem végéig nagy szerelemben,boldogságban stb.Aztán egy időben mégis úgy éreztem,unom,már nem olyan mint régen,és egy időre elhagytam,hogy tapasztalatot gyűjthessek,úgymond "éljek"egy csöppet.Végül meg is csaltam,mit szépítsük.

Ez már régen volt,megbocsátott hálisten a szerelmem,sőt,mondhatni megújult a szerelmünk.De hogy is mondjam,ez már egészen másfajta érzés,mint a rózsaszín tini szerelem.Persze,jó vele lenni,imádom az érintését,hiányzik is,ha nem vagyunk együtt,de néha igenis nagyon nehéz elviselni a (nagyon is)idegesítő némely tulajdonságát(pl.:rendetlen,lusta)De ha mindig hisztiznék ezeken,már nem lennénk együtt.

Röviden:tolerancia,egymásra hangolódás,megértés,türelem,és a legfontosabb:sose akarjuk megváltoztatni a másikat!

Ha ez mind megvan,akkor lesz tartós a kapcsolat.De szerintem a tinik jó része erre nincs felkészülve a szerelem hevében...Akkor is szeretni "kell"a párunkat,ha épp nyűgös,ideges,nem foglalkozik úgy velünk,nemcsak akkor,ha a világ legtüneményesebb embere.

Szia!

Én 16 évesen ismertem meg a páromat, ő akkor 20 éves volt. Amikor megláttam, rögtön tudtam, hogy Ő az, akivel le akarom élni az életemet :-)

Megismerkedésünk után 2 évvel összeházasodtunk, márciusban leszünk 7 éve együtt. Van egy 4 éves lányunk és májusra vagyok kiírva a második gyermekünkkel :-)

Mivel még most is elég fiataloknak számítunk (23,27), ezért sokszor meg kell küzdenünk az emberek előítéleteivel. Szó szerint ufónak néznek, amiért 23 évesen már a 2. gyermekünket várom és nem a karrieremre koncentrálok. És persze nagyon sokan azt hiszik, hogy mások nyakán élősködünk, holott mind a ketten dolgozunk, és saját házban élünk.

Szóval én hiszek az első szerelemben, sok sikert és boldogságot kívánok nektek!

21:03as válaszoló:

ha nem a másokkal való szexet érted ezalatt, akkor mit? A többit meg lehet tenni egy kapcsolat mellett is, nem?

pár napja még én is igy voltam h a barátnőmmel fogom leélni a hátra levő életemet (f/19) mert mi is több mint egy évet voltunk együt!!

aztán szilveszter előtt egy nappal sajnos azt mondta h neki ez igy már nem olyan jó és h idő kell neki!!

van még rá esély h ujbol össze jöjjünk de kevés!!

de azért én szurkok nek háha te pont a kiételekhez tartozol!sok siekert

Én a magam részéről nem hiszek abban,hogy két tapasztalatlan,naív,az élettel épp csak ismerkedő tini szerelme hosszú éveken át kitartson,és kapcsolatukból házasság legyen.20-22 év körül már jóval több az esély erre,de persze semmire sincs garancia.

Tegyük fel:egymásba szeret két kamasz(mondjuk 14-16 évesek).Ha nem szakítanak az első héten,hónapban valami banális dolog miatt,vagy nem "szeretnek ki"egymásból a tinédzserekre jellemző hirtelenséggel,akkor tegyük fel,járnak viszonylag hosszú ideig.Legyen szó két átlagos fiatalról,akik őszintén szeretik egymást(a maguk módján)Kapcsolatuk éppen olyan mint ezernyi más tini páré: sokat buliznak,élvezik a fiatalságukat,közös programokat szerveznek együtt,ismerkednek egymással(értsd:petting,majd szex és hasonlók).Minden szép és idilli.Természetesen csakis együtt képzelik jövendő életüket,terveket szövögetnek.

Melyek azok a körülmények,okok,ami miatt(szinte)minden esetben elvérzik a kapcsolat?

Az egyik éppen a párocska életkorából adódik.Még rettentően fiatalok,természetes,hogy rózsaszínben úszva látják a világot,még nem tudhatják,milyen az igazi,kemény,munkával,felelősséggel teli felnőtt-lét.Meg is ijedhetnek,ha arra gondolnak,milyen lesz majd együtt élni,megosztani egymással a házimunkát,felelősséget,beosztani a pénzt stb.Ez teljességgel más,mint suli után izgatottan randira sietni,kötetlenül sétálgatni,órákat készülődni egy bulira,csvarogni kettesben ide-oda.Soha máskor nem lesz már annyira szabad és úgymond felelőtlen az ember,mint tinédzserkorában.Amikor az a dolga,hogy tapasztaljon és készüljön a nagybetűs életre.

Még az is eszébe juthat egy fiatalnak,ha már hosszabb ideje együtt jár valakivel,hogy akkor egész életében már csak vele(a szerelmével)lesz?(Tegyük fel,elsők voltak egymásnak)A lányok hajlamosabbak az első szerelem hevében azt képzelni,hogy soha más nem kell nekik,de a fiúk egészen biztosan tapasztalni akarnak még,nem pedig megállapodni egyetlen lány mellett.Ebben a korban különben is fontosabbak még a nagy bulizások,a haveri társaság.Vonzóbb,mint a komoly kapcsolat,elköteleződés,ettől legszívesebben menekülnének a fiúk.Na persze itt is lehetnek kivételek,de azért ez ritka.

Minthogy vágynak a tapasztalatokra(minél több pasit/csajt megismerni,akár szexuálisan is),már csak ezért sem maradnak meg az első mellett.Tartanak a kortársaik elítélő,"kicikiző"véleményétől is:neked csak 1 barátod/barátnőd volt(van)?!Az a sikk,ha minél több.Ami egyrészt jó is,hiszen ezáltal jobban megismeri az ellenkező nemet a fiatal,másrészt néha túlzásokba csap át(lásd:skalpgyűjtés).

És még ezernyi akadály tornyosul a kapcsolat egén:iskolaváltás,új társaság,egy (vonzóbb,okosabb,szebb,megértőbb stb)személy(harmadik)megjelenése,belépés a munka világába,elszakadás egymástól(költözés),elhidegülés,megunás és sorolhatnám.

Persze,fontos a szerelem,de egy idő után,pláne házasságban,már jóval fontosabbak az egyéb,összetartó értékek,úgymint: bizalom,hűség,kitartás,tolerancia,egymás feltétel nélküli elfogadása,a "rossz"tulajdonságok megfelelő kezelése.Az összeillés pedig csak összeköltözés után derül ki igazán,már csak ezért is fontos "teszt"az együttélés.

Na ez most hosszadalmasra sikerült,de a lényeg:lehetséges,hogy léteznek évtizedek óta kitartó,boldog kamaszszerelmek,akár házasság formájában is,de nagyon csekély számban.Én mindenesetre gratulálok hozzájuk!