Összevesztünk az összeköltözésen a barátnőmmel, azóta úgy érzem, hogy teljesen elhidegültünk egymástól, innen merre tovább?

Nyilván nem volt sose veszekedés mentes a kapcsolatunk, de ilyen vízválasztó pont sosem volt még a kapcsolatunkban.

Már azon összevesztünk, hogy hova költözzünk, Ő inkább agglomerációba költözne, én pedig a belvárostól elérhető közelségbe (Budapest), de a legnagyobb veszekedés pénteken délután történt, ugyanis küldött egy albérletet, ami tényleg jól néz ki, jó áron van (túl jó áron is), aminek az az oka, hogy a 8. kerület egy hírhedt utcájában van, ahol bizonyos ember típusok miatt a mindennapi élet körülményesebb.

A barátnőm az mindig is luxusabb helyeken lakott, nincsen viszonyítási alapja, teljesen naív velük szemben, azt hajtogatja nekem, hogy ezek csak horror sztorik, túl van lihegve ez az egész helyzet, stb. Ráadásul nagyon jámbor lelkű a barátnőm (emberekkel is foglalkozik a mindennapi életben), mindenkiről a legjobbat feltételezi, sosem volt egy rossz szava senkivel szemben. Én viszont laktam már ilyen emberek közvetlen szomszédságában és soha többet nem vállalnám ezt be, egyszerűen az életminőségem rovására ment, folyamatos idegeskedés, stressz.

Azóta odáig fajult a dolog, hogy én egy ok nélkül rasszista és kirekesztő ember vagyok, hogy Ő bevállalta volna a belvárost miattam, de én folyamatosan hisztizek és variálok.

A gonoszabb énem azt mondaná, hogy oké akkor költözzünk oda, majd személyesen megtapasztalja, és megtanulja egy életre, de nincs az az Isten, hogy én ilyen környékre költözzek mégegyszer, akkor inkább nem költöznék sehova.

Elég nagy ellentét van tehát, eddig a szakítás sosem merült fel kettőnk között, most viszont azt látom, hogy ez egy megkerülhetetlen ellentét, és így vagy úgy de az lesz a vége.

Szerintetek?

(A rasszista kommenteket kérem mellőzzétek)