Hogy lehetne páromat rávenni legyen ambíciózusabb, szorgalmasabb, dolgozzon többet?

Ez ugye egy troll kérdés?

A párosnak akarsz együtt lenni, vagy a pénzével?

Mindig vannak mások, mindig van, akinek több van. Ha csak ezt nézzük mindig, elmegy mellettünk az élet.

Hibát követsz el, és talán egyszer be is látod majd, de lehet, hogy akkor már késő.

31

Pénz nélkül nincs normális élet...nornális kapcsolat! Én pl nyáron, jobban szeretek 10 napot eltölteni a PÁROMMAL a Maldivs szigeteken, mint egy 2 szobás panélban.

Annak idején létezett egy újság, Ludas Matyinak hívták, és rajzos viccek voltak benne. Egyszer volt benne egy karikatúra, egy kórházi ágyon fekvő, öreg, összeaszalódott, beteg bácsikát ábrázolt, zöld volt az arca, és csövek álltak ki belőle, az ágya mellett pedig egy töpörödött, öreg nénike ült, aki azt mondta neki: "Most, hogy már mindenünk megvan, végre elkezdhetünk élni".

Kamasz voltam, ezt a rajzot kivágtam az újságból, és kitettem a szobám falára. Odaírtam, hogy SOHA! Soha nem áldozom fel az életemet, a szabadságomat, a fiatalságomat a pénzkeresésre. És nem is tettem. Most már én is olyan öreg vagyok, mint a rajzon a nénike, de én elmondhatom: ÉLTEM! Csodálatos éveket töltöttünk együtt a férjemmel. Kevés pénzből, de boldogan. Fontosabb volt, hogy együtt legyünk, mint az, hogy mink van, vagy hogy hol nyaralunk. És milyen jó volt! Azokat az éveket ma már nem lehetne bepótolni. Nem adnám semmiért.

Sokan elfelejtik hogy az élet véges, a fiatalság pedig még rövidebb. Nincs 20-30-40 évünk arra, hogy megalapozzuk a többit. Mert nincs többi.

33, 34

Irhattam volna azt is, hogy szivesebben ÉLEK egy szép csádiházban, mint egy ketszobas panelban...

Hozzáteszem: én laktam panelban, laktam belvárosi bérházban, és most családi házban lakom. Én azt tapasztaltam: aki nem tud boldog lenni panelban, az családi házban sem lesz boldog. Ezzel nem azt mondom, hogy nem jó szép környezetben lakni. Csak azt, hogy a boldogság nem attól függ, hol lakunk. Azt is megmondom, mitől függ: hogy olyan emberek vesznek-e minket körül, akik szeretnek minket, és akiket mi is szeretünk. Minden más huszadrangú. Ezekkel az emberekkel kell minél több időt töltenünk, minél több figyelmet fordítani rájuk, amíg lehet. Amíg le nem jár az idő. Mert lejár. Nem mondom, hogy nem fontos a tanulás, a karrier a pénz. De fel kell tudni állítani a sorrendet.

A kérdező párját nem érdekli, milyük van a szomszédaiknak. Ő lazítani, pihenni szeretne a szabadidejében. Ő tudja élvezni az életet azzal is, amije van. Ezt el kell fogadni. Ha a kérdező pörögni akar, akkor pörögjön. Abban kell egymást támogatni, amit a másik csinálni szeretne. Nem szabad a párunkat a saját elképzelésünk kényszerzubbonyába belepréselni, sem keresőgépet csinálni belőle. Tudomásul kell venni, hogy a másik ember is önálló individum önálló felfogással, még akkor is, ha a párunk.