Megertenéd nőként hogy a párod lelkileg nincs jól?

Tisztában van a problémájával, és el is szánta magát arra, hogy tegyen ellene. Abban az egy évben feltételezem azt gondolta, meg tudja oldani szakember nélkül is, de végül rá kellett jönnie, hogy túlnő rajta a feladat. Szerintem ez így teljesen korrekt. Sztereotíp alert: egy nő is sokszor nehezen teszi meg ezt a lépést, nemhogy egy férfi.

Ettől függetlenül teljesen normális, ha emiatt elbizonytalanodtál. Nehéz egy ilyen ember társának lenni - mivel igazából ilyen állapotban senki nem alkalmas párkapcsolatra, pont a magába fordulás miatt. A társunkkal törődni kell, nekik pedig pont az esik a legnagyobb nehezükre. Az a kérdés, hogy számodra megéri e várni rá, mennyire szereted ezt az embert/mennyire tudod elviselni, hogy most ez van vele.

Nem vagy szar ember attól, ha azt mondod, most már elég.

Egy egészséges férfi akkor is szexel, ha depressziós. Olyan nincs, hogy eszébe se jut. Vagy valaki mással szexel, vagy teljesen impotens lett és hazudik.

Az intimitás meg nem csak azt jelenti, hogy kuki a nuniba. Mennyire nincs? Se puszi, se összebújás, se orál, se gyengédség? Akkor a kapcsolatnaj is vége, csak nem meri kimondani. Gondolom, anyagi okokból, össze vagytok kényszerülve, vagy csak a gyerek miatt.

A depresszió részét megérteném, de szerintem a szex független ezektől. Itt a kapcsolatban is valami gond van, nincs megértés, és a másik elfogadása. Ilyenkor szokott menni a szekálás, az alázás, és a cinikus megjegyzések. Láttam hasonló kapcsolatot, de ott nemcsak az egyik fél depressziója volt a gond, hanem a másik fél alázta is a másikat, nemhogy próbálta volna megérteni. Elfogadás meg pláne nem volt.

De itt nyilván azt fogják majd mondani, hogy keress mást, kezeltesse magát, nem a te felelősséged, stb.

Most csak egyik oldalról látni a problémát, és így nyilvánvaló hogy merre dől a mérleg.

Hogyne. Amennyire ő is megértené, hogy nekem meg szükségem van a szexre.

Amúgy sem vagyok óvónő.