Egy kezdődő párkapcsolatból a férfi meghátrált a betegségem miatt. Hogy kezelnétek a helyzetet? Én elég rosszul vagyok lelkileg.

Nekem olyan barátom van akinek az se baj, ha nem vagyok normális :D

Keress olyat

Ezt nem tudod "kezelni". Az ő döntése és egy kezdődő párkapcsolatban nem vagytok elkötelezve még, és bárkinek bármiért joga van kihátrálni. Meg később is, bár akkor már nagyobb a hajlandóság megvizsgálni a miérteket és kompromisszumokat hozni. De te is megtudhattál volna róla bármit, ami mégse tetszik... Sajnálom egyébként. Ha futsz utána és bizonygatod, hogy de nem is annyira gáz és sok értékes oldalad is van, biztos csak jobban megalázod magadat. Szóval aki menni akar, menjen, mert bármennyire jó partinak tűnik, nem lenne az veled, neked, mert amikor igazán szükséged lenne rá nem tudna melletted állni, vagy nem adhatnád önmagad mellette.

Egyébként szabad tudni, mi volt az ok? Velem szakítottak már gluténintolerancia miatt :D mondjuk ez még csak ismerkedés volt, nem rázott meg annyira, inkább meglepett, de hát ha az illető szereti a süteményeket meg sütni is és neki fontos, hogy együtt együnk, velem meg nem lehet, akkor ez van, jöhet a következő, aki hátha kompatibilisebb lesz velem.

Én borderline vagyok, de amikor összejöttünk párommal, bipolárisnak hittem, mert kétszer is azzal diagnosztizáltak tévesen, így ezt is mondtam neki. Direkt elmondtam neki, hogy ez a bajom, és felsoroltam néhány példát, hogy ez miben nyilvánul meg nálam, és én győzködtem őt, hogy nem akarja ő ezt, most gondola meg magát, amíg még nem vagyunk együtt. Ő végül mellettem maradt, de teljesen megértettem volna, ha nemet mond. Azóta sajnos előjöttek olyan tüneteim is, amik előtte soha nem voltak, ha azokról is tudtunk volna, lehet, hogy tényleg nem jöttünk volna össze.

Szerintem teljesen érthető, hogy egy egészséges ember kihátrál egy ilyen helyzetből, meg kell értenünk. De gondolj bele, jobban jártál így, hogy még az elején ezt mondta, mintha folyamatos veszekedések után hagyott volna el. Tény, hogy nem mindenki tudja kezelni ezeket a dolgokat, nem is várható el mindenkitől. Hidd el, neked is jobb lesz ez így, hogy őszinte volt és nemm hitegetett, nem vállal be olyat, amit nem tud kezelni. Én se jönnék össze autista emberrel pl, mert én meg azt nem tudom kezelni és csak tönkretennénk egymást.

Én jártam már mentális sérülttel. Irtó kemény egy egészséges embernek mentálisan épnek maradni ilyen mellett.

Én annyit szenvedtem szerintem hogy ilyen a pokolban nincs. Ha tovább maradok vele és is jarhattam volna kezelésekre.

Nem várhatod el senkitől, hogy egy mentálisan instabil emberrel kezdjen kapcsolatot ha nem akarja.

Ennyi.

Én sem akarnék ilyet. Az ő szemszögéből nettó önsorsrontás, a te szemszögedből meg egy rohadt bunkó dolog.

Tudod senki sem szeretne problémákat az életében, főleg nem olyat ami borítékolható is.

Túl kell rajta lépni. Ő sajnos nem fogadta el, de ez nem jelenti azt, hogy a következő ember akivel ismerkedsz problémát csinálna ebből és ne fogadná el.

Nekem volt olyan szerelmem akinek ugyan ez volt a "betegsége" viszont teljesen kezelhető volt és igazából az idő legnagyobb részében meg se lehetett volna mondani, viszont egyáltalán nem zavart és elfogadtam. Akkor is elfogadtam volna, ha nehezebben kezelhető.