Miért marad vagy megy vissza egy nő egy olyan férfihoz, aki fizikálisan bántalmazza, illetve lelkileg is?

Szolgalelkű a nő.

Stockholm-szindróma áll fenn.

Önbizalom/önbecsülés probléma.

Kapcsolat-/társfüggőség.

Félelem a megtorlástól.

Válassz!

Engem csak lelkileg bantalmazott az exem, es azert maradtam vele honapokig, mert mast nem ismertem.

Azt hittem, hogy ez normalis.

Ezek a lányok általában sérültek, gyakori motívum a rossz gyerekkor.

Nem vagyok a felsoroltak egyike sem, csak akikkel beszéltem erről és volt ilyen tapasztalata, az rossz gyerekkorról számol mindig be jellemzően sérült az apakép bennük vagy egyáltalán nem rendelkeztek vele. Mindegyiknek legalább egy olyan hapsija volt, aki verte, nem engedte sehová, lelkiterrorban tartotta meg hasonló finomságok.

Ha nem ilyen partnerrel kerülnek össze, akkor keresik a lehetőségét, hogy áldozat szerepbe pozícionálják magukat. A 2. barátnőm apa nélkül nőtt fel, 2 ilyen hapsija volt előttem, én meg csak nézegettem, hogy nem csinálok éppen semmit, de valamit felhoz amin sírdogálhat amit hangulatától függően eszkalált rám vagy meg kellett vígasztaljam. Pár hónapot bírtunk csak ki.

32/f

Én speciel nem illek azt 5-ös válaszoló leírásába.Teljesen normális családi kép volt előttem.A szüleim még vitázni sem vitáztak soha és lassan 50 éve szeretetben élnek együtt.

16 évesen összekerültem a párommal.Első látásra szerelem ,bumm..az első 5 évben teljen normális kapcsolatunk volt szerintem.Bulizni jártunk stb..stb.Nem tűnt fel, hogy sokat iszik mert én is megittam egy két italt, viszont egy idő után nekem már nem volt annyira fontos a buli, szerettem volna ,,felnőni" tervezni a jövőt.Ő meg menni szeretett volna, mert a haverjai jártak.Így ő járt és én egyre többször nem.Egyre többet ivott a haverok csak húzták magukkal és mellé mivel jópáran már házasok is voltak ,,kinevelték", hogy hogyan is kell bánni az ,,asszonnyal" ha jár a szája, ha reklamál amiért többet ivott stb.Szóval kaptam pár pofont.Az elején mindig volt fogadkozás, hogy soha többet,mert ő szeret és mennyire bánja mennyire szégyenli.Aztán tartott pár hétig és újra kaptam.Így elment 1 év.Összeházasodtunk.(igen kár volt :D ) Majd innentől semmi olyat nem csinál.Megkomolyodik, felnő, nem iszik.Rengetegszer elmondta.Persze aztán kb 1 hónap múlva már olyan részegen jött haza, hogy regényt írhatnék róla.Innentől meg eldurvult a történet.Már nem csak pofonok voltak ,hanem hajtépés, fejfalba verés,kis gyomrozás, nagy gyomrozás,erőszakoskodás, hogy mennyire kevés vagyok ,mennyire undorító és mennyire nem kellek senkinek ha őt elhagyom.Akkor abban a helyzetben nem tudom miért de elhittem, hogy olyan ronda,taszító ,rusnya vagyok hogy a kutya is kiköpne.(Mai agyammal nem is értem,hogy bírt ennyire lesüllyeszteni a maga szintjére.)Többször összevesztünk, külön költöztünk, de mindig visszajött és addig sírt a bocsánatért, új esélyért míg megkapta.

Aztán egy este megígérte, hogy 6-ra otthon lesz.Tudta ,hogy másnap vizsgára megyek.Nem ért haza.Éjfélkor elkapott az ideg, hogy csak most ne érjen haza ,mert ha hazaér olyat teszek vele, amit büntetnek..Akkor fogtam magam és éjjel 2-kor összecsomagoltam és hazamentem anyuékhoz.Mondtam nekik,hogy elválok.Csak a váláskor a bíróságon voltam hajlandó vele egy terembe kerülni,soha addig egyszer sem.És attól fogva, hogy anyuékhoz visszamentem kb 3 hónap alatt normális emberré fejlődtem vissza.De bevallom őszintén, hogy azt a 11 évet az egész fiatalságom amit beleöltem ebbe a kapcsolatba nagyon sajnálok, nagyon bánt, mert nagyon elvesztegetett idő volt.Viszont sokat tanultam magamról:) Meg, hogy mit bírok és ,hogy tényleg normális maradtam.

6-os: azt azért, hogy ennyire a saját károdon kellett emberismeretet tanulnod.

Otthon apum normális volt, anyám non-stop lelkileg terrorizált, az első exem ugyanez volt. Második csak beérte velem. Harmadik szórakozott velem. A következő nem akart felvállalni, fél év után sem, úgyhogy lapát volt.

Az otthoni terrornak hála alig 25 évesen egyszer nem volt 1 évnél tovább kapcsolatom. De szerencsére mindazt megúsztam, mint a 6-os és nem pazaroltam el éveket olyan emberre, akinek más a jövőképe.

* sajnálom

ez kimaradt

Én rohadtul szerelmes voltam egy férfiba, aki ugyan fizikálisan nem, de lelkileg teljesen lelakott.

Szerintem az önbecsülésem lehetett annyira a béka segge alatt mindig is, hogy kb bármit elviseltem. Gyerekként sose voltan kedvelt, sokat csúfoltak, kb bármit megtettem egy kis törődésért és ez kísértett a kapcsolataimban is.

Eltűrtem, hogy megcsalt az exével, hogy őt mindig jobban szerette, mint engem, hogy kirakott a ház elé a -10 fokba, hogy inkább másnak adta ki a szobát, mint hogy velem költözön össze, hogy elhitesse velem hogy én vagyok a túl paranoid és túl féltékeny.

Elég komoly terápia kellett, hogy összeszedjem magam, hogy tanuljak ebből. 2,5 évem ment rá.

Fordítva is fel lehet tenni a kérdést! A nők miért teszik tönkre a rendes férfiakat? Ha segítőkész vagy és figyelmes, hamarosan azon kapod magad, hogy már a lábtörlője vagy a nődnek.

Az a férfi aki meg ledominál egy nőt, az a bálvány. Ugyanúgy működik minden, mint egy farkasfalkában. Aki az erősebb, annak az akarata fog érvényesülni.