Valóban váló / szakító ok a gyerek vállalása ?

#9

Igen, ez a leggyakrabban előforduló. Magam is ebben vagyok érintett. Csak nálunk az volt, hogy apuci nagyon akarta a gyereket, aztán ráébredt, hogy mégsem neki való. Szépen megismerkedett Gizivel, meg a többivel, aztán lelépett. Azóta is szarik a gyerekre.Évente 1x találkozik vele. Mondjuk azért fizeti a 20 rongyot, meg néha beszáll nagyobb kiadásokba. Ennyi amit tesz. A lányom egyébként simán leszarja a fejét. Sperma donornak tartja csak. És ezt közölte is vele. Van ám sértődés rendesen. 🤣De magának főzte.

Láttam már sokféle esetet a környezetemben, órákig lehetne diskurálni róluk. De tényleg az a gyakoribb, amikor apucinak lesz elege az egész családosdiból.

Na, látom jól lepontoztatok, de most komolyan, az átlag nem tudja mit várjon. Persze lehet utánna olvasni, de az nem ugyanaz mint hajnal 4ig fennt lenni vele mert ordít, és nem tudod miért.

Mert az emberek nagy része nem tudja mivel jár egy gyerek, az emberek nagy része csak messziről látja őket mielőtt szülők lesznek.

Hacsak nem volt nagy korkülönbséggel született fiatalabb tesód, nem igazán laksz együtt csecsemőkkel vagy kisgyerekekkel.

Egy idealizált képük van arról, hogy Család, meg Szülőnek levés.

Ez egy volt haveromat jutattja eszembe. A srác, hívjuk M-nek, 5 éve újra és újra szingli volt, de baromira akart feleséget meg gyereket.

Ez így nem tűnik rossznak, sőt. De ha elbeszélgettél vele, akkor egy kutyát nem bíztál volna rá.

Kezdjük ott, hogy szociálisan totál inkompetens a srác a nőkkel, hogy egyetlen kapcsolatot nem tudott a második randin túl fenntartani, a minimálbérért dolgozott egy gyárban, a szabad idejében pedig láncdohányzott a szobájában és videójátékozott. Főzni, házi munkát végezni nem nagyon tud egyébként, megeszi a kosz.

De szerinte ha ebbe a képbe lenne neki egy felesége meg egy gyereke, akkor teljes lenne az élete.

Mondtam neki, oké, tegyük fel találsz egy nőt aki hajlandó veled gyereket vállani. Szerinted ez hogy működne a hétköznapokban?

Ahogy beszélgettem vele, kiderült, hogy M azt várja, hogy ez az elképzelt nő majd főz-mos-takarít rá, neveli a gyerekeit (többes szám!) engedelmes, tradítcionális anya, de ugyanakkor elvárja, hogy a nő tegye oda a lakbér, számlák felét. Mert ugye ebben a viágban egy fizun nem hogy házat venni, de még bérelni se nagyon tud.

Mondtam neki, te figyelj haver, ugye tudod, hogy egy gyerek mellet nem fogsz a gép előtt láncdohányozni egész délután.

Erre M azt mondja miért nem? Az a nő dolga.

De mondom, ha elvárod, hogy ez a nő dolgozzon teljes állásban, ki vigyáz addig a gyerekre? Anyádék is dolgoznak, az ovi meg nem elég arra, hogy ez a csaj 16 órákat melózzon melette.

Szóval azon kívül, hogy M nem vágja mit várjon egy gyerek érkezésekor, totálisan el is van tévedve a nemi szerepek terén.

Ha épp neki úgy kénylemes, akkor 21. századi, kompetens nőt akar, aki egyenlő fél a kapcsolatban financiálisan, van munkája, karrierje. De viszont emellé elvárja, hogy az asszonka úgy behódoljon neki, legyen minden tip-top és kiszolgálja mintha ő lenne a ház ura az 1800as években.

Ilyen a világon nincs, de még fizikálisan is csodaszámba menne, ha ezt valaki megvalósítaná.

Szóval ja, nagyon sokan el vannak tévedve, teljesen szürreális fantáziáik vannak arról, hogy mit várjanak. Vagy bele se gondolnak, mert a gyerek meg a ház a nő dolga, aztán csodálkoznak, hogy ez a csodalény nem létezik.

Amikor ezek bedőlnek, akkor fülüket farkukat behúzva futnak.

Igen, mert durván sokaknál a családról alkotott elképzelés a saját gyerekkoruk a nosztalgia által megszépített képe.

Csak abba nem gondolnak bele, hogy anno ők a gyerekek voltak ebben a szituációban, és a felnőttek nagyon máshogy élték meg ugyanazt.

Ez kb az, mintha valaki azt gondolja, hogy áh, pl kávézóban dolgozni egy nyugis meló, hiszen én relaxálni járok oda, szól a zene, kellemes a hangulat. De nem. A pult másik oldalán műmosolygás van, ragadnak a sziruptól, heti egy égési sebük van, és mindig van valami hülye akinek igazat kell adni, akkor is, ha lehetetlenségeket akar.

Ennyi.

Csak azoknak akik nem gondolták eleve komolyan.

Akik önzőek annyira,hogy előrébb veszik magukat mint a gyereküket,

párjukat.Annak a kapcsolatnak annyi,ahol én vagyok az első,nem a társam vagy a gyerekem.Lehet húzni,halasztani,meg játszmázgatni,de az már csak

kirakat,és színház.

12-13 nagyon jó példákat írtatok…

Ezért is kell a (többek között) egy nőnek 2x is meggondolnia, miért, és kinek akar gyereket szülni!

Mint írtam korábban, ilyen felfogású “férfinak” akkor sem szülnék, ha nagy lenne a szerelem.. Ehhez 2 felnőtt kell, 2 ember, aki felelősséget vállal. Aki elvárja a nőjétől hogy őt is, beleértve a háztartást is ellássa meg a gyerekeket is, az nem férfi. Az egy éretlen, infantilis gyerek. A legjobb ha nem is akar az ilyen gyereket.

De erre írtam h jól kell ismerni a másikat, és fontos a kommunikáció. Ezekről már előre beszélni KELL, hogy képzeli el. Általában azért elég hamar kiderül, ha még egy kisfiút veszünk a nyakunkba a pasival, vagy tényleg egy társ áll mellettünk, aki kérés nélkül a szarvakarásból is kiveszi a részét ha úgy van…

Szóval akkor mégiscsak eljutottunk oda, hogy az emberek tulajdonképpen nem akarnak ténylegegesen szülők lenni, csak a beléjük nevelt vágyálmok után kajtatnak?

Persze, az emocionális rész ott van, de ettől még baromira nem fekszik neki a szülői szerep, és nem igazán akar (többnyire apa) szülő lenni a dolog praktikus részét illetőleg.