Megbocsátóak vagytok?

Megbocsátok, max nem felejtem el. Senkire nem haragszom, akivel valaha bármiféle kapcsolatom is volt, és mondjuk rosszul végződött.

Letiltva sincs senki, bár fura is lenne, hiszen a volt férjemmel azért tartani kell a kapcsolatot a gyerek miatt.

Én igen.

Mert megértettem, hogy a lelki békém az első.

Tehát nem a másik miatt kell megbocsátani, hanem magunk miatt.

A megbocsátás nem jár együtt a szeretettel, csak a belső nyugalommal.

"amúgy mi is a megbocsátás?"

Nálam a megbocsátás az, mikor képes vagyok ellenszenv, és egyéb érzelmi kötődés nélkül annak látni a másikat, ami.

Mi is ő valójában?:

- ember,

- értelmi képességgel,

- értékrenddel,

- információkkal a fejében,

- tapasztalatokkal,

- vágyakkal stb.

De ahogy írtam, a megbocsátás magunknak szól valójában, hogy ne az illetőhöz kapcsolódó gondolatok és a gondolatokhoz kapcsolódó érzelmek töltsék ki az időnket, megzavarva a lelki békénket.

Tehát mindig magad miatt bocsáss meg, mert ez a te életed, a te életutad.

Az élet meg rövid.

Csak a célok (tanulás, hasznos szokások, kutya, macska stb.) legyenek a fejedben, semmi más.

Igen.

Nagyon egeszsegtelen hordozni magadban a keseruseget, duhot.

Nalam csak par zaklato van letiltva, de konfliktus miatt nem tiltogatok embereket, volt szerelmeket. Lezarom magamban. Max nem keresem oket, sot lehet, hogy nem valaszolok vissza, ha irnak.

Nekem ez a "soha nem fogom megbocsatani" valahogy terhesnek hangzik. Engedd el! (sz.rd le)

Nálam a megbocsátás jelenti a leszarást. Olyan értelemben, hogy én pl apámra nagyon haragudtam, amiért bántott minket, mikor kicsik voltunk. Keserűség, düh, félelem. A megbocsátás az volt, hogy én ezeket az érzelmeket leteszem, nem cipelem tovább. Semleges számomra. Azzal, hogy a fentieket érzem, nem fog semmi változni.

Egyszer olvastam egy nagyon jót, hogy kétféle harag van. Az egyik egy forró, "nedves", szenvedélyes harag, amikor elsírod magad beszéd közben, és van a jeges, "száraz" harag, szenvtelen düh, amikor leszarod a másikat. És el kell előbb jutni a szárazba, onnan könnyű megbocsátani.

Amihez amúgy nem kell a másik ember sem. Elég, ha magadban lerendezed, hogy nincsenek válaszok, nincsen mentegetőzés, és a múlt akkor is az marad, ami, ha minden nap bánkódsz miatta.