Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
A párom nem törődik velem, ezt hogy kezelhetem?
27 éves vagyok és sajnos 20 éves korom ota depresszió/pánikbetegseggel diagnosztizáltak, nehéz (intézeti)gyerekkorom miatt. Azóta vannak rosszulleteim, és ekkor egy társra lenne szuksegem, aki megnyugtat, szeretettel, aggodalommal viszonyul felem, amit én sajnos nem kapok meg.
Az párommal már 4 éve élunk egyutt, és sajnos még zavarja is ha rosszul vagyok. Én probálom elfolytani magamba a betegséget, bár nem könnyű, és látja hogy elvonulok, ott szenvedek levegőert kapkodva, nem nyújt támaszt felém, kikerül, nem veszi komolyan a betegségem. Elmondtam neki mindent, szorol szora, és sajnos ugyanez megy, hiába igérte azt, hogy tényleg segít odafigyel majd. Ha neki baja van, még ha össze is kapunk én mrghalnék érte de én ezt nem kapom vissza, és annyira nincs kire számítsak hiába mellette vagyok..
Hagyd ott.
Amúgy ne mástól várj segítséget...megkell tanulni kezelni. Sajnos rossz az ilyen :/
Ha halálos beteg lennél ugyanúgy letojná a fejed, de nemcsak azért, mert az lennél, vagy pánikbeteg vagy, hanem azért, mert érzéketlen dög, aki egyáltalán nem szerelmes beléd, sőt még mint embert se szeret téged.
Te hiába szereted, tőle nyugodtan fetrenghetsz, meg is halhatsz sajnos. Miért vagy még vele?
" ha jön valami betegség vagy baj sajnos megváltozik.."
EZ éppen elég ok, hogy sürgősen ott hagyd.
Az életben jönnek majd bajok, problémák, elkerülehetetlen. Betegségek is. Ilyen emberrel nem lehet tervezni.
Nem véletlen van az a mondás, hogy bajban ismerszik az ember. Nagyon nagyon igaz.
Nekem úgy jön le, hogy neked ápolóra lenne szükséged, nem párra.
Baj, hogy a párod nézed annak. Nem tudja kezelni azt, amit orvosok azért tudnak, mert kőkemény tanulással eltöltött évek vannak mögöttük.
Nagyon sokan nem értik a depressziót, mint állapotot. Bajban jön ki igazán, hogy mennyire társ a másik. Sokan egy szimpla betegséget is nehezen tolerálnak, mondván hogy "ne hagyd már el magad". Ez lefordítva azt jelenti, unlak, nincs kedvem ezt nézni, nem tudlak tisztelni, nincs semmi tartásod.
Kérdező, neked egy megértő, bújós társ kell, aki pont ilyenkor áll melléd, aki nem csapásnak látja ezeket, hanem szeret gondoskodni. A kirángatás szerintem szeretetlenséget kelt, meg a másiknak ilyenkor nem erre van szüksége. Sok ember nem intelligens érzelmileg, és nem látja át hogy mivel tud segíteni, meg nem is akar, mert önző. Ilyenkor jön a kirángatás, az okoskodás, a lenézés, és az egyebek. Sokan nem depressziósak, csak pl van egy életszakasz, amikor elveszettnek érzik magukató, ott is ez megy.
Inkább az a szégyen, hogy egy ápoló többet tud nyújtani, mint egy ilyen társ. Az ilyen "társ" inkább baromi kényelmes típus, ha neki nem tetszik valami, akkor a másikat alázza. Ebből látszik, hogy soha nem szerette.
Köszönöm a válaszokat, örülök hogy többen átérzik ezt a helyzrtet!
7es válasza főképp felnyitotta a szemem
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!