Fiúk, ti ezt hogy tudtátok volna kezelni?

Együtt voltam egy lánnyal akinek a hobbija a motorozás. Én nem vagyok motoros típus egyáltalán, nekem az autók jönnek be. Már mielőtt megismerkedtünk volna ő már akkor is motorozott és nyilván így megismert egy csomó motoros fiút, akik elmondása szerint csak haverok, amit én tényleg próbáltam mindig megérteni, de akkor is egy kis féltékenység mindig volt bennem hogy, egyszerűen látom hogy mennyi fiú barátja van akivel beszél is, utcán is utána néznek, ráírnak, elhíják magukkal motorozni. Én nagyon igyekeztem bízni benne, mert nem akartam hogy emiatt szétmenjünk ami végül aztán megtörtént. Soha nem tiltottam meg neki hogy elmenjen motorozni, meg ezt mondtam is neki, hogy én is azt szeretném, hogy boldog legyen. De akkor is tudat alatt ott volt bennem hogy simán találkozhat egy olyan fiúval akinek ugyanez a hobbija és akkor le fog cserélni. Most nagyon hiányzik és hibáztatom magamat hogy nem máshogy kezeltem ezeket a helyzeteket, soha nem akartam elveszíteni de mégis sikerült :(

Emellett tényleg nagyon szerettem, rengetek közös programunk volt, volt hogy úgy mentünk egy kört a városba, hogy ő motorral én kocsival, de akkor is, ott köszöngettek a barátnőmnek a többi motoros a szemem előtt, amit nem tudok letagadni egy kicsit zavart.

Én mindig mondtam neki hogy csak nagyon féltem és próbálok megváltozni, hogy minden jó legyen köztünk, de ő egyszerűen kiszeretett belőlem emiatt pedig elmondása szerint látta rajtam a változást.

Most nagyon hiányzik és ha tehetném mindent máshogy csinálnék, szándékos elnyomás a hobbija iránt egy percig nem volt bennem, én tényleg nem akartam hogy egy percig is rosszul érezze megát emiatt.

Tényleg ennyire elrontottam, ennyi féltékenység nem fér bele egy ilyen helyzetbe? Fiúk ti hogy kezeltetek volna egy ilyen kapcsolatot?