Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Fiúk, ti ezt hogy tudtátok volna kezelni?
Együtt voltam egy lánnyal akinek a hobbija a motorozás. Én nem vagyok motoros típus egyáltalán, nekem az autók jönnek be. Már mielőtt megismerkedtünk volna ő már akkor is motorozott és nyilván így megismert egy csomó motoros fiút, akik elmondása szerint csak haverok, amit én tényleg próbáltam mindig megérteni, de akkor is egy kis féltékenység mindig volt bennem hogy, egyszerűen látom hogy mennyi fiú barátja van akivel beszél is, utcán is utána néznek, ráírnak, elhíják magukkal motorozni. Én nagyon igyekeztem bízni benne, mert nem akartam hogy emiatt szétmenjünk ami végül aztán megtörtént. Soha nem tiltottam meg neki hogy elmenjen motorozni, meg ezt mondtam is neki, hogy én is azt szeretném, hogy boldog legyen. De akkor is tudat alatt ott volt bennem hogy simán találkozhat egy olyan fiúval akinek ugyanez a hobbija és akkor le fog cserélni. Most nagyon hiányzik és hibáztatom magamat hogy nem máshogy kezeltem ezeket a helyzeteket, soha nem akartam elveszíteni de mégis sikerült :(
Emellett tényleg nagyon szerettem, rengetek közös programunk volt, volt hogy úgy mentünk egy kört a városba, hogy ő motorral én kocsival, de akkor is, ott köszöngettek a barátnőmnek a többi motoros a szemem előtt, amit nem tudok letagadni egy kicsit zavart.
Én mindig mondtam neki hogy csak nagyon féltem és próbálok megváltozni, hogy minden jó legyen köztünk, de ő egyszerűen kiszeretett belőlem emiatt pedig elmondása szerint látta rajtam a változást.
Most nagyon hiányzik és ha tehetném mindent máshogy csinálnék, szándékos elnyomás a hobbija iránt egy percig nem volt bennem, én tényleg nem akartam hogy egy percig is rosszul érezze megát emiatt.
Tényleg ennyire elrontottam, ennyi féltékenység nem fér bele egy ilyen helyzetbe? Fiúk ti hogy kezeltetek volna egy ilyen kapcsolatot?





Úgy érezte hogy nem bízok benne eléggé
Tényleg volt hogy olyat mondtam amit már utólag persze hogy nem mondanék, de az is csak poén volt és mivel nem szólt hogy zavarja meg nem is láttam rajta hogy zavarná, a reakciója alapján nem ez jött le nekem, ezért azt hittem hogy poénnak is veszi, majd már akkor szólt nekem erről hogy ez zavarja mikor már valamennyire kiszeretett belőlem, és onnan hiába próbáltam már fordítani, ő ezt eldöntötte magába





hasonló helyzetben vagyok, csak a páromnak nem motorozás, hanem a tánc az egyik hobbija, ahol ráadásul még testi közelségbe is kerül más srácokkal. én meg eléggé be vagyok oltva tánc ellen, szóval nem bánom, ha kihagy belőle. sok-sok más tevékenység van, amit meg tudunk együtt élni, ezt speciel nem - na bumm. és hozzá még a szakmájában is erős férfitöbbség van.
nekem semmi gondot nem okoz ezt kezelni. erős a kapcsolatunk és erős a bizalom, na meg nekem sem olyan furcsa dolgok ezek (olyan középsuliba jártam, ahol nagyon kevesen voltunk fiúk, így nekem az élet természetes dolgai közé tartozik haverként sok időt tölteni ellenkező nemű emberekkel)
meg hát gondolj bele: ha csak megalkuvásból van veled és képes őt mellőled elcsábítani egy másik férfi, akkor nem azon fog múlni, hogy sok férfival találkozik-e a hobbija révén vagy sem. motorozás nélkül is előbb-utóbb betoppanna valaki az életébe, akitől elcsábul.




















Első dolog! a másik iránt érzett bizalmatlanság az a saját silány önértékelésedből fakad.
Másodsorban neked nem kapcsolatra van szükséged első sorban, hanem önfejlesztésre. Ha így hagyod és nem fejlődsz sehova a következő kapcsolatod is ki fogod nyírni ezzel. (Magaddal)





Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!