Mit tegyek, hogyha a párom azt hiszi, hogy megcsalom?

Egyrészt a kommunikáció nagyon fontos. Leülni és megbeszélni, hogy miért gondolja azt, amit, és elmondani, hogy te ezért, és ezért nem kívánod. Ehhez mondjuk ismerned kell magad, tudnod kell, hogy pontosan miért nem kívánod most, miközben hiányzik.

Másrészt meg lehet túlterheltétek magatokat vagy ez az idő fáraszt le. Pl anno párkapcsolatban én akkor nem tudtam annyit szerelmeskedni a másikkal, amikor hőség volt, vagy vizsgaidőszak volt és stresszeltem.

Ezekről ha beszéltek, bízom benne, hogy leesik neki, hogy te is szeretnéd megoldani ezt a szituációt, ahelyett hogy csak dobbantanál valami új idegen miatt.

+ ha valóban túlterheltség van, akkor jó lenne ha tudnátok szervezni valami kis közös utat, wellness hétvége akár

aztan majd gyerek mellett ha kimerült vagy, akkor meg azzal jönne, lehet nem is tőle van.

ezzel felmentve magát hogy nem törődik vele lusta es kicsapong.

ujabb egyedülállo anyuka.

Sok a stressz, nagy a hőség, lehet a baba is nagyon megvisel. Ezek külön-külön is okozhatnak ilyet, nemhogy együtt.

Elég aggasztó ha neki erre az az első gondolata hogy mert van más.

Talán nem véletlen nem jön össze a gyerek, ez az ember nem biztos hogy alkalmas komoly kapcsolatra, apaságra. Kicsi gyerek mellett se fogod kivánni a szexet, vagy energiad nem lesz hozza, akkor is ezzel jön majd, amikor a honapok/evek ota tarto kialvatlanságtól jóval ingerlékenyebb is vagy?

Az első mondat rád is vonatkozhat, még a baba is. Az uj lakhekyet meg bele se irtam.

Deritsd ki hogy miert nem kivanod annyira, és beszéljetek róla. A féltekenység egyik fel reszeről se jó.

4

Hagynám a francba ezt a "kapcsolatot". Tudom, nem ezt a választ vártad, és részletesen ki is fejtem, de tapasztalatból mondom, hogy nem érdemes oda időt pazarolni, ahol már az alapvető bizalom sincs meg.

De részletesebben:

1. Rendbe kellene hoznod az életedet. Tudom, ezt rohadtul könnyű mondani, de úgy nehéz boldognak lenni, amikor kicsúszik alólad a talaj. A COVID már szerencsére eléggé lecsengett. Nem tudom, milyen mélyen érintett titeket, de engem például majdnem elvitt, és kb. 5 év még, mire talán sikerül felépülnöm. De a fő veszélynek nagyrészt már vége, most már lehet azzal foglalkozni, hogy az ember visszatérjen a normális életébe. Ami az inflációt illeti: nos, igen. Ez - leszámítva pár tűzhöz közel álló embert - mindenkinek probléma. Mondjuk ha nem lesz a belpolitikában változás, akkor ez még sok évig így lesz, de ebbe a részébe most nem akarok belemenni. Egyelőre alkalmazkodni kell a körülményekhez, és bízni benne, hogy jobb lesz. Mi is már sok mindent mi magunk állítunk elő (szerencsére kertes házban élünk), bőven százezer forint fölött van már az az összeg, amit ezzel megspóroltunk. És nagyrészt még élvezem is. Persze, ha valakinek nyűg, hogy a növényeivel bíbelődjön, az nem fogja ezt szeretni, de számomra ez kikapcsolódás is. Meg persze van, amiből be kell érni olcsóbbal. De hát... ez van.

2. Amennyire csak lehet, függetleníteni kell a munkát a magánélettől. Ez valakinek jobban megy, valakinek kevésbé. De a lehető legrosszabb, ha a munkahelyi problémák az ember magánéletébe is belerondítanak. Van, hogy az embernek kevesebbet kell vállalnia. Nem éri meg a többletbevétel azt, hogy az ember életének többi része tönkremenjen. Ráadásul a folyamatos stressznek komoly egészségügyi következményei is vannak.

3. A bizalom. Sajnos sokat elmond a kapcsolatotokról az, hogy ő egyből megcsalásra gondol. Lehet, hogy 7 éve együtt vagytok, de nekem úgy tűnik, hogy ez nem egy igazán mély kapcsolat. Ameddig minden tökéletes, addig jól elvagytok, de ha már valami probléma van, akkor kártyavárként omlik össze minden. Egyszerűen nincs meg az a bizalom, aminek egy jól működő kapcsolatban meg kéne lennie. Ami 7 év után azért elég ciki. Nem sikerül a mutatvány, és már az a vád, hogy megcsalod? Ne már... Nulla bizalom, nulla empátia. Ezen kellene valahogy változtatni, bár ha 7 év után is még itt tart, akkor lehet, hogy opcióként el kellene gondolkozni azon, hogy tényleg ő-e a megfelelő partner?