A távkapcsolattal van a baj, vagy magával a kapcsolattal?

Távkapcsolatban mindig lesznek ilyen fázisok addig amíg össze nem költöztök (ha addig ki tartotok). Mi 2 évig voltunk távkapcsolatban és örültünk, ha havonta tudtunk találkozni. Rengetegszer éreztünk így mint te. Főképp az a remény tartott össze minket a szerelem mellett, hogyha együtt élünk majd jobb lesz. Sokszor majdnem lezártuk, de végül ki tartottunk és össze költöztünk. Valóban sokkal jobb azóta minden, nincsenek olyan gondjaink mint előtte, persze nem felhőtlen az élet, és nem csak fent vagyunk mindig. Viszont bánom, hogy ilyen sokáig húztuk az összeköltözést, 1 év után kellett volna. Sok felesleges stresszt megspóroltunk volna magunknak.

Szerintem hagyj neki időt, mi is úgy voltunk, hogy amikor együtt voltunk minden szupi. De azt is javaslom, hogy mondd el neki és beszéld meg vele, hogy így érzel. Lehet ő is gondolkodott hasonlón.

Két lehetőség van.

A. Kitartotok egymás mellett

B. Az egyik bedobja a törölközőt

Nekem sajnos az utóbbi történt,

én a lehetőségekhez képest is sokszor próbáltam találkozni vele, sokszor erőmön felül megoldottam, főleg a fizetésemhez képest.

Aztán sajnos mi is párszor elérkeztünk nehezebb időszakokhoz, a legutolsó ilyen alkalommal pedig kidobott a barátnőm.

Én például nem tudtam volna őt soha elengedni, de ami a legfontosabb, hogy nem is akartam, marhára nehéz egy ilyen kapcsolatot fenntartani, mert rengeteg lemondással jár, és a távolság néha konfliktust szül, akár a szex terén, akármilyen téren, ezeket pedig kezelni nem könnyű, sajnos én így jártam, rengeteg dolgot nyeltem le egyébként, rengeteg dologról mondtam le a kapcsolat érdekében, de sajnos az összeköltözésre még egy kicsit várni kellett volna(anyagi dolgok miatt).

A tavkapcsolat egyébként véleményem szerint nagyon sok mindenre rámutat, ha valaki nem kitartó, akkor az nagy valószínűséggel akkor sem lesz az ha összeköltözik a másikkal.

Sajnos úgy cserélgetik az emberek a partnerüket mint a bugyogóikat, ilyen világot élünk.

Ha nem vagy biztos magadban és az érzéseidben akkor ne is erőltesd szerintem.

Szerintem így, hogy eleve így indult a kapcsolatotok, ez teljesen normális. Nem tapasztaltátok, milyen az, ha több időt töltötök együtt.

A kapcsolatunk elején munka miatt mi is csak hétvégén találkoztunk. Voltak időszakok, amikor többet, de az volt az általános. Nyilván hiányzott, de éltük az életünket, telefonon minden nap beszéltünk. Ez volt a normális, a megszokott.

5 év után költöztünk össze (mert előtte még iskolába jártam). Most már ha anyukámnál töltök néhány napot, jobban hiányzik, mint amikor megszokott volt, hogy napokig nem találkozunk.

Szóval azért ilyen ez szerintem, mert így szoktátok meg. Ha egyhuzamban több időt együtt töltenétek, utána fájdalmasabb lenne külön lennetek szerintem.