Mit szólnátok, ha ezt mondaná a párotok?

Távkapcsolatban élek a párommal, már harmadik éve. Mind a ketten 26 évesek vagyunk, dolgozunk. Munkalehetőséget kaptam a fővárosban, ahol a barátnőm él a szülei lakásában(a szülők fizetik a számlákat). Felvetettem neki az ötletet, hogy mit szólna, ha összeköltöznénk valami albérletbe, mert én nem költözhetek a szülei lakásába(szülei nem örülnének, ha odaköltöznék, és igazából én se szeretem a "megtűrt" szerepet játszani más lakásában). Erre fel azt reagálta, hogy nem fog a fizetéséből albérletre pazarolni, inkább magára költené azt a pénzt. Most én vagyok a hülye, hogy elvárom a páromtól, hogy szálljon be a költségekbe? Vagy jogos az elvárás, hogy igenis, ha velem képzeli el az életét akkor tessék áldozatot hozni? Különleges a helyzet, mert ha rá lenne szorulva, ha nem lenne lehetősége hol lakni, akkor biztos kapva kapna az alkalmon, de így, hogy a szülők mindent alátolnak csak azt veszi ki a dologból, hogy neki 30 ezret be kell áldoznia, azért, hogy együtt lakjunk(én a maradék részt állnám kb. 50 ezret). Megértem a helyzetét, de én gyakorlatilag miatta mennék fel Pestre, hisz munkám itt Szegeden is van. Szerettem volna, ha a kapcsolatunk elindul valamilyen irányba, de így hogy? Lakást nem fogok behitelezni, hisz nem is éltem még vele, és a mondás még mindig úgy szól, hogy lakva ismerszik meg a másik. Ez a reakciója minden esetre erősen meglepett. Vélemény?