Véleménydiktatúra? Nem lehet a tömeggel ellentétes véleményem, mert személyes sértésnek veszi?

"Nem fog menni a kiforgatás. :) Teljesen hidegvérrel pörköl oda, mert tudja, hogy csak így érhet el célt, és még így sem biztos. Ha odahívja és megmondja higgadtan, akkor a nő behisztizik és megy árulkodni és egyre jobban meg lesz győződve az igazáról. Ha nem szól semmit, akkor marad a nő én szenvedhet vele. Az egy ami maradt, hogy durván bele kell tenyerelni, mert akkor vagy úgy összetöri, hogy tényleg más pálya után néz, és ez mindenkinek végsősoron jobb, vagy pedig legalább onnan elhúz és neki nem kell vele szenvedni. Az olyan, aki ezek után is a szemébe néz és ott mer maradni és megpróbáll megfelelni, annyira ritka, hogy nem is létezik."

Olyan részletességgel, átéléssel meséled, mintha te csinálnád, álmodoznál róla. Pont tegnap volt egy nőgyalázásos kérdés alatt róla szó, mikor valaki ecsetelte, hogy a nők munkája nem ér semmit. Írta valaki, hogy akkor be lehet állni az idegsebész barátnője helyett műteni. Onnan az ihlet, igaz?

"következményeket is megéri egy nő arcpirításig történő megalázása, ha cserébe elmegy onnan, pláne ha más pálya mellett dönt"

Csodálatos ember lehetsz az orvos haveroddal együtt. Tudod mikor állt le veled egy orvostanhallgató, vagy bárki... álmodik a nyomor.

Azért annyiért kap egy fél piros pontot, hogy nem magát nevezte ki dokinak, érezte, hogy az sok lenne.

Alakulgat a kamu, fog ez menni.

"egyáltalán nem szeretném, hogy nő műtsön, pláne nem agyat. Ezt én nem primitív kocsmai bölcsességnek mondom, hanem rengeteg tapasztalatom van, amire alapozom ezt a véleményt."

Így van. A te agyműtéted például nem sikerült.

Nos, ha megpróbálom értelmezni a kérdést, és elvonatkoztatok az előző kommentektől, illetve attól hogy veled szemben kérdező ellenérzéseim is vannak, racionálisan átgondolva is hülyeség amit mondasz.

Adott egy nő, aki 10+ évet tanul, hogy idegsebész legyen, az tudja mi a dörgés, tudja hogy ezzel jár a stressz, és hogy ez lesz az élete, valószínűleg a munkája fog első helyen szerepelni, mindenek felett.

A tanulási időszakban, gyakornoki időszakban is kap stresszt, lát halált, szenvedést, hozzászokik sajnos ehhez, ugyanúgy mint egy férfi.

Nehezen tudom elképzelni azt, hogy mindezt átéli, benne él, majd aztán idegsebész lesz, aztán hopp, úgy csinál mintha eddig nem lett volna stresszes a munkája, és hisztizik, sír majd elvonulva a felelősséget elhárítva a raktárban...

Úgy gondolom, abban igazad van, nem mindenki való idegsebésznek, mert tényleg komolyabb tudást és teljes odaadást igényel.

Viszont annyi stresszel, annyi tanulni valóval néznek szembe ezek a diákok, annyi annyi meg annyi lemondással, hogy aki nem igazán akarja és nem is alkalmas rá, az kifog esni ebből. Nő, férfi egyaránt. Ebben nincsenek nemek, ehhez akarat kell, az hogy nyilván inteligens és okos legyél, nagy legyen a tűrőképességed, stbstb, ezek nem férfi specifikus tulajdonságok.

De azt eltudom képzelni, hogy ritkán választja nő az idegsebészetet, mert vagy túl nehéznek, vagy nem önazonosnak ítéli.

Azt megadom neked, hogy több férfi idegsebész van, mint nő.

Azt viszont nem tudom elfogadni, hogy ha már egy nő ezt választotta, kijárta, kiszenvedte, hogy ne legyen ugyanolyan jó orvos mint egy másik idegsebész férfi.

Másik meg, hogy szerintem jogosan szakított veled.

Én is álltam már nagy döntések előtt az életben, a férjem pedig mindig mellettem állt, nem ellenem volt, őszintén segíteni akart, nem ítélkezett felettem, nem nézett le.

Ezért is a férjem.

Ha hülyeséget akartam csinálni, elmondta, logikusan miért csinálok hülyeséget.

Olyan sose hangzott el, hogy nem vagy rá képes mert kisebb az agyad mert nő vagy, erre nem vagy képes mert nő vagy, azt mondta ismerlek, és szeretlek, és ha nagyon akarod képes vagy rá, én melletted állok, ha nem sikerül itt leszek neked. Ha nem sikerül, majd kitalálunk együtt mást.

Ha sikerül, akkor annak együtt fogunk örülni.

Ne szólj bele egyébként se egy olyan dologba, ami az élete egyik legfontosabb döntése. Az legyen az ő döntése, te meg segíts neki.

Amúgy meg, azért bocsátott meg neked, mert nyilván szeretett téged. Azért gondolta meg magát, mert nem érdemes ilyen után veled maradni, nem érdemes egy életet rád építeni, veled gyermeket vállalni, inkább az eszére hallgatott mint a szívére, így azt gondolom igenis racionális ember ő és nagyon is jó idegsebész lesz belőle. :)