Jogosam adok ultimátumot ha nem használ a szép szó?

Több tapasztalatunk van vele, mint neked.

És miért kell ezt degradaloan irni? Nem lesz senki kevesebb egy állapottól. Megsúgom, akinek ennyire nincs empatiaja,mint neked, azt a pszichológiaban pszichopatanak nevezik.

Namarmost, ez a panikbetegekkel ellentétben veszélyes a társadalomra…

12

A kérdezőnek ez már többedik kérdése a témában. Annyi fiy, hogy ő szorulna pszichiátria kezelésre, nem a csaja.

Teljesen jogosnak érzed kérdező. Amelyik embernek az orvos ír fel gyógyszert (és most NEM nyugtatóra, hanem antidepresszáns-antipszichotikum-hangulatstabilizálóra gondolok) annak nem viccből adják. A mentális betegségek velejárója, hogy a páciensek jó részének nincs betegségbelátása.

Nem érdemes erősködni. Aki nem látja be, hogy problémája van, és gyógyszerre van szüksége, az majd egyszer, hosszas huzavona után talán igazat fog adni az orvosnak.

Sajnos nem értik meg az emberek, hogy NEM a személyével, NEM az életmódjával van a baj, hanem az agyi kémiája a problémás a mentális betegeknek. Lehet erősködni bármennyire, de ezt sem lehet akaratból "leküzdeni". A cukorbetegséget sem lehet, az epilepsziát sem, stb.

Aki pánikbeteg, annak is gyógyszerre van szüksége + intenzív pszichoterápia. Rendbe kell rakni az agyat, és meg kell tanulni a megfelelő technikákat terápián. Utána az ORVOSSAL EGYEZTETVE lehet szépen fokozatosan elhagyni a gyógyszert, és megnézni, hogy kevés, vagy semmenyi tablettával hogyan bírja az ember a dolgokat.

Egyedül a pszichiátria az, ahol mindenki jobban tud mindent, csak az orvos nem... Nagyon is értik amit csinálnak, de együtt kell működni, másképp nem fog menni.

Jómagam is mentális beteg vagyok. Gyógyszer + pszichoterápia a megoldás.

"A mentális betegségek velejárója, hogy a páciensek jó részének nincs betegségbelátása."

Nem, a pánikbetegségre, szorongásra pont nem jellemző, hogy ne lenne az embernek betegségbelátása.

"Aki nem látja be, hogy problémája van, és gyógyszerre van szüksége, az majd egyszer, hosszas huzavona után talán igazat fog adni az orvosnak."

Ne vegyél rá mérget.

Nekem is írtak már fel antidepresszánst. Egész életemben volt egy egészséggel kapcsolatos szorongásom, fóbiásan rettegek a hányástól és az ájulástól, stresszhelyzetben extrán előjön. Amikor édesapám súlyos beteg lett, akkor előjött aurás migrénem is, amit akkor még nem tudtam, hogy az, a látótérkiesés miatt azt hittem, hogy valami nagyon komoly agyi probléma. Ekkor kerültem el orvoshoz, és akkor írtak fel antidepresszánst, amit nem szedtem be, és azóta sem szedem.

Eltelt 10 év azóta és még mindig nem adok igazat és még mindig eszem ágában sincs szedni. Pszichoterápián sem voltam. Mégis bőven élhető az életem, van karrierem, párkapcsolatom, sportolok, simán utazgatok, élem az életem. Pedig azóta nagyobb élethelyzeti traumákon is átmentem (haláleset, gyász, költözés, 1 év munkanélküliség, miközben hiába tettem erőfeszítéseket, majd pár év múlva munkahelyváltás, hónapokig tartó súlyos betegségen is átestem és meggyógyultam), és egyszer sem kerültem olyan mentális állapotba, hogy egy pillanatig is megforduljon a fejemben, hogy bebogyózzam magam.

A szorongásos természetem megmaradt, de magabiztosan állítom, hogy ennek ellenére boldog ember vagyok.

Ha úgy érzem egyszer valamiért, hogy nem bírom tovább, akkor is inkább csak pszichoterápiára fogok járni.

Attól, hogy te gyógyszert szedsz, másnak nem biztos, hogy kell, és nem biztos, hogy úgy végzi, hogy "hosszas huzavona után" elismeri, hogy márpedig neki muszáj.

Nekem aztán senki nem magyarázhatná be, hogy muszáj, mivel nincs mellette semmi észérv.

Gyógyszert szedni nem szégyen, a mentális betegség nem szégyen, de attól, hogy veled ez történik, másokat nem kellene lehúzni.

A másik meg, hogy az az elképzelés, hogy minden gyógyszerfelírás mögött egy fantasztikus orvos gondosan megfontolt és mérgelet döntése áll, maximum egy utópisztikus világban valósul meg. Ebben a világban kissé árnyaltabb a kép, pláne Magyarországon.

14-essel 100% egyetértek. Az agy egy szerv, mint a vese vagy a máj, ha megbetegszik, kezelnibkell. A pszichiáter meg egy szakorvos, akire hallgatni kell.

Számomra mindegy, hogy az interneten két éjszaka orvosi diplomát szerző okostojás jobban tudja, hogy mi a megoldás a bajára.

Az én privát véleményem, hogy a kérdező teljesen jogosan ad ultimátumot.

16

Teljesen mindegy, nem számít a te véleményed sem jobban, mint bárkié itt.

Uristen. A baratnod jobban jár, ha elhagyod! Kérlek, adj neki ultimátumot,hogy rájöjjön, milyen egy tapló vagy és kidobjon! Jobban járna nélküled !

Érdekes módon, az én paromnak esze ágában nem állt azt mondania, hogy szedjek gyógyszert. Bárhogyan is voltam, kitartott mellettem.

Rolad üvölt, hogy lenézed a párodat, alacsonyabb rendűként kezeled. Fogalmad sincs, milyen egy ilyen állapot és a legdurvább, hogy meg sem próbálod megérteni, pedig itt többen os leírtuk, hogy milyen, én a gyógyszer mellékhatásait is leirtam.