Mi lenne a megfelelő megoldás egy ilyen szituációban?

Egy "balul" elsült barátságból lett valamiféle szerelmi kapcsolatom. Lehet, hogy nem normális, de ezt jómagam nem tudom eldönteni, szóval rátok hagyom az ítélkezést.

26/F vagyok és 2 éven át szoros barátságban voltam az egyik kollégámmal, aki egy 45 éves nő. A szerelmi életünket gyakran kibeszéltük, egymás vállán sírtunk, ha olyan helyzetben voltunk, szinte mindent tudtunk egymásról. Fél éve a munkahelyen az egyik beszélgetésből csók kerekedett, abból pedig egy szeretői kapcsolat, amibe azt hiszem a kelleténél sokkal jobban belehúztuk magunkat érzelmileg.

---

Annyit kell tudni a hölgyről, hogy távkapcsolatban (nem házasságban) van immáron 5 éve egy férfival, aki külföldön él. Jómagam a baráti beszélgetésekből úgy vettem ki a kapcsolati helyzetét a viszony kezdete előtt, hogy egy szétesőben álló "valamije" van csak, amiben se romantika, se pedig szex nincs. A nőnek egy másik házasságból van egy fia, aki vele él.

A távkapcsolatában 5 év alatt kb. tízszer bújt csak össze a "párjával". Tudok róla, hogy többször megcsalta már az illetőt, bevallani azonban csak egyet vallt be neki.

Szóval egy napon összemelegedtünk és elkezdtünk napi szinten, folyamatosan találkozni. Szinte minden este együtt aludtunk nála úgy, hogy a gyereke/"párja" nem tudott róla, ugyanis megbeszéltük, hogy nem leplezzük le magunkat, mert az kellemetlen lenne neki minden szempontból. Gyakorlatilag minden este becsempészett a házába, a gyereke elől bujkálva (volt, hogy szekrénybe másztam) töltöttük az estéinket. A délutánjainkat és szabad hétvégéinket folyton-folyvást együtt töltjük, azonban ilyenkor azzal telik el egy csomó idő, hogy kimagyarázza a párjának, hogy éppen mit csinál, miért nincs otthon és tudnak beszélgetni FaceTime-on.

Ő nem mer engem felvállalni. Egyrészt túl fiatal vagyok hozzá képest, másrészt ha kiderülne a viszony, akkor a munkahelyén komoly problémái lennének. Ennek következtében nincs is olyan, hogy nyilvánosan, kézenfogva sétálunk. Ha autóban ülünk egymás mellett, akkor feldob egy napszemcsit és lehajtja a napellenzőt, nehogy kiszúrjon minket valaki. Ha valami szociális dolga van, társaságba megy vagy hasonlók, akkor le vagyok pattintva.

A "párja" minden harmadik hétvégén hazajön. Ilyenkor szintén le vagyok pattintva és magamra vagyok hagyva 3-4-5 napig, amíg vele van. Néha ír és ennyi. Egyébként az illető jövőre haza szeretne költözni, de nem a nőnél venne házat, hanem tőle 200 kilométerre. Számomra érthetetlen, hogy miért vannak együtt ebben a formában. Ahogy elnéztem, ezt ő maga sem tudja. Az viszont biztos, hogy a pénz sok szerepet játszik a kapcsolatukban.

Mindenesetre a fentebb írtak alkalmával teljesen kiborulok. Látom a nőn, hogy nagyon szeret. Mégis rejteget és leráz, ha hazajön a faszija. Kellemetlen látni, hogy amikor velem van, akkor éppen a férfinak írogat, mintha minden rendben lenne. Ha a férfi kicsit durcás, akkor meg már pánikba is esik és teljes stresszben telik el a nap másik fele, mert fél, hogy lebukott.

Szóba került már, hogy bevallja a dolgokat, de úgy látom nem fogja, továbbra is ebben a hazugság spirálban marad, ami kicsinál mindkettőnket hosszú távon.

Szerintetek mi lenne a korrekt megoldás? Én megmondtam neki, hogy felvállalnám őt, ha úgy döntene. Nincs lila köd a szememen, tényleg szeretem.

Viszont annak ellenére, hogy úgy érzem ő is nagyon szeret, én azt látom, hogy nem akar nyíltan, új lapot kezdeni az életében.