Hogy tud elaludni miközben én sírok?

Nem nárcisztikus, le lehetne erről szokni, mert ez rohadtul bántó és toxikus.

Hiszti ellen sokszor nem lehet mit tenni, elején próbálkozik ember de utána rájövünk úgy is az kell hogy megnyugodjon. Mondjuk elaludni így biztos nem tudnék, mert azért én is tudni akarok róla hogy megnyugodott és utána kinyílvánitani szeretetem/sajnálatom, de különbözünk. Lehet nem tulajdonít neki nagy jelentőséget, de ettől nem lesz nárcisztikus, csak érzéketlen.

"Egy idő után elunjuk a hisztit, sírást. Úgysem engeded magad megvigasztalni: “hagyjál békén”, stb. Meg hát mi is vigasztalna meg? Az, ha a te véleményedet szajkóznám, beadnám a derekam."

Hát igen, van akinek a fő érdeklődési köre hogy ki kinek adja be a derekát, beadta e a derekát illetve ő nehogy! beadja a derekát. Na az ilyen emberekkel nem kell kapcsolatban lenni.

Normális embereket nem állandóan a hierarchia foglalkoztat, hanem az adott kérdés amiről szó van.

13: Nem a hierarchiáról van szó, hanem arról, hogy amikor elfogynak a racionális érvek, vagy nem is voltak igazán, akkor jön az érzelmi zsarolás (már nem szeretsz igazán) és a sírás mint "fegyver". Ezeknek soha nem szabad engedni, mert ezek nem érvek, ráadásul ha nem is mindennaposak, de gyakoriak lesznek, ha rájön az illető, hogy beválik. Aztán a végén még a másik fél kérhet elnézést azért, hogy ellenkezni mert. Ez így nem működik.

Érveljen valami mellett vagy ellen tényekkel, számokkal, valós tapasztalatokkal, de ne sírdogáljon. Felnőtt párkapcsolatokról van szó, az óvoda már rég a múlté.

Teljesen egyetértek nőként a #8-al. Pedig én is szoktam sírni ha már nagyon kiborít, de akkor is.

Azt írod, ha összevesztek. Arra nem gondolsz, hogy akkor ő is hasonlóan érzi magát mint te, csak ő nem sírással nyilvánítja ki? Ennyi erővel ő is panaszkodhatna, hogy nem mész oda vigasztalni.

Persze ha nem összeveszésről van szó, hanem egy egyoldalú megbántásról, akkor egyszerűen egy érzéketlen bunkó.

14 A racionalitásba az érzelmek is beletartoznak, mert mindenkinek vannak, neked is, ezért ezekről is érdemes néha szót ejteni. Pl ha úgy érzi nem szereted, akkor rákérdezhet, te pedig elmondhatod racionálisan hogy szereted vagy nem, és ettől függetlenül a másik dolgot amiről épp megy a vita, miért nem akarod.

Vagy észreveheted magadon hogy esetleg tényleg nem szereted épp aznap. Ő meg ha már tehetetlen, esetleg elkezd sírni. Igazából érzelemmentes kapcsolatban is kár benne lenni. Vagy pl megmondhatod neki hogy nem érezlek őszintének ebben és ebben, és emiatt most kevésbé érzem hogy szeretlek. Mert ez az "érzelmileg zsarolsz" ez nem valami felnőtt kommunikáció.

Kísértetien emlékeztet ez egy régebbi kapcsolatomra, persze nem azt mondom, hogy a párod nem szeret téged. Csak az én esetemben az volt, hogy pánikrohamom volt és képes volt elaludni mellettem. Arra hivatkozott, hogy nem várhatom el, hogy éjszaka felkeljen miattam, én vagyok a rossz, amiért nem hagytam őt aludni és irreális elvárásaim vannak. Volt hogy sírtam, de akkor meg azért nem jött megvigasztalni, mert szerinte ez csak a depresszióm miatt van, nem azért, mert ő mondott valami bántót (igen, depressziós voltam, és kigyógyultam szerencsére, de attól még megvolt a józan eszem). Iszonyat károkat okozott az, hogy a depressziómmal mentegetőzött "nem én bántottalak meg, csak a depressziód miatt gondolod ezt", "nem én gondolom rosszul, te vagy túl pesszimista a depressziód miatt", "nem látod át tisztán, depressziós vagy".

Nekem pszichológus segítségére volt szükségem ahhoz, hogy mindezt feldolgozzam. Bár akkor még naiv voltam és nagyon fiatal, ennek is betudható az, hogy nem védtem meg magam.

16: Attól, hogy mindenkinek vannak (legalábbis jó esetben) érzelmei, nem tartozik a racionális dolgok közé. Bizonyos esetekben kell, hogy szerepe legyen a döntésekben, sőt néha jobb, ha érzelmek alapján döntünk (vagy egyszerűen nincs annyi tudásunk, tapasztalatunk se pro se kontra, hogy az alapján tegyük), máskor viszont semmi helye nincs az érzelmeknek egy döntésben. Ez utóbbira példa lehet egy pénzügyi befektetés. Itt nincs helye az érzelmeknek. Ellenben egy lakás, ház, nyaraló, autó kiválasztásánál már van, hiszen azt élvezni is akarjuk.

Olyan szerintem nincs, hogy tegnap szerettél valakit, ma nem, holnap pedig megint szereted, majd 2 hét múlva egy napig megint nem. Az nem a "nem szeretés" bizonyítéka, ha egy vitában nem engedsz annak, hogy elsírja magát vagy hisztizik. Ennyi erővel lehetne az is, hogy döntsék el szkanderban. Nyilván a férfiak többsége ebben nyerne, de akkor a vitában is nekik lenne igazuk? Abba is érdemes belegondolni, hogy az ilyen alapon meghozott döntések kimenetele mennyire pozitív a pár szempontjából? Ennél még az is jobb, ha sorsolással vagy szerencsejátékkal döntik el.