A feleségemmel állandóan veszekedünk, de jön a baba, mit tegyek?

Vagy párterápiával oldjátok meg a konfliktusaitokat, vagy - a gyerek érdekében - különválni érdemes.

Terhesség esetén is rettenetes a stressz, ki tudja milyen károkat okozhat.

Jó nagy hülyeség volt ilyen helyzetben gyereket csinálni.

Sajnos elég esélyes, hogy ez a kapcsolat nem fog magától megjavulni.

A kisbaba nem összetart, hanem próbára tesz. Óriási felelősség, 0-24 órás szolgálat, fáradtak lesztek, stb. Az első hetekben, hónapokban örültök, ha sikerül szinten tartani a rendet, meg néha van valami főtt kaja. Ilyen körülmények között sok pár akkor is összeharap, ha előtte minden rendben volt.

Azt nem írod, hogy min szoktatok veszekedni, csak azt, hogy te bàntottad szavakkal. Egy állandó rosszullétekkel küzdő, hormonoktól fűtött kismama ezt rettentően a szívére fogja venni.

Ráadásul sok pasi hajlamos ilyenkor a màrtírkodásra, hogy ő tartja el a családot, a minimum, hogy a nője patika rendet tart és főtt kaja van az asztalon. Miközben lehet, hogy szerencsétlen épp azzal van elfoglalva, hogy életben tartsa a gyerekedet, és egész nap pisilni se volt ideje.

Hát... Elhiszem, hogy ez most nagy sikerélmény, hogy egy év után végre sikerült teherbe ejteni, de mi lesz, ha elváltok, mielőtt a világra jön? A párod egyexül el tudja tartani? Van hova menniük? Te tudsz fizetni egy tisztességes gyerektartást, és még tudsz élni utána?

Tudod, a gyerek születése után lehet, hogy kénytelenek lesztek együtt maradni. De nem a közös gyerek tart össze, hanem a pénzhiány meg a kényszer. Az ilyen életet meg az ellenségemnek nem kívánom.

Nem értem ezeket a válaszokat. Szerintem egy gyermek soha nem "hülyeség", felelőtlen, az talán jobb szó, de nem hülyeség. Ugyanis, ha az ember folyamatosan az igazira várna a gyerekcsináláshoz, akkor gyermektelen maradna.

Visszatérve a kérdéshez, szerintem te nem szereted őt tiszta szívből. Magad is leírod, hogy "ragaszkodsz hozzá, de csak a baba miatt", illetve nem bántad, hogy elmegy.

Mehettek párterápiára, de időpontot egyhamar nem fogtok kapni, mindenhol várólisták vannak, ha tud ez az ügy várni még minimum egy félévet, akkor mindent bele, egyébként ennél korábban esélytelen időpontot foglalni (tapasztalatból írom, én is próbálkoztam).

"Annyira azért még sem utálhatjátok egymást,ha egy baba sikerült."

A szex nem mindig érzelmes, néha ösztönből, szükségletből csinálják az emberek. Úgy is lehet vonzódni valakihez, hogy érzelmileg közömbös vagy iránta és csak az emlékek kötnek hozzá.

Szerintem a gyermek érdekében ne haragítsd magadra még jobban a feleséged. Egy neutrális viszonyt kellene elérni, vagy azt fenntartani.

Még egy szavazat a párterápiára, de lehet, hogy külön is érdemes. Hiába a legjobb szándék, a legnagyobb erőfeszítés, a kudarc bele van kódolva a helyzetbe. Úgy érzem, magatokkal is képbe kellene jönni. Így kívülről az elválást azért nem forszíroznám, mert a meg nem oldott problémák a pár lecserélésével nem oldódnak meg. Újra elő fognak jönni.

Adjatok egy esélyt magatoknak!

Lehet, hogy nekünk sikerül kilábalnunk a válságunkból, s ha így lesz, akkor bárkinek sikerülhet.

(De a folyamat nem könnyű, és nemcsak kettőnk kapcsolatáról szól…)

Terhesen a nôk nagyon érzékenyek.Szerintem tedd meg te az elsô lépést a jò irànyba..Ha igazàn szereted mutasd ki , törôdj vele többet ,légy kedvesebb ,tegyél félre minden sérelmet , közben figyeld merre halad ùgy a kapcsolat. Nyilvàn nem 2 nap leforgàsa alatt fog vàltozni a szitu ,de mindenképp eredményes lesz a kitartàsod,ha ô is igy érez iràntad ..

Szeretetet nem lehet durvasàggal viszonozni ,és a durvasàgot sem szeretettel .

Ha mindketten akarjàtok, biztosan megtudjàtok oldani !