Ezzel a helyzettel mit kezdjek?

9 hónapja vagyunk együtt a barátommal (24évesek vagyunk, fővárosban lakunk). Én vidéken nőttem fel, ő mindig is itt élt.Én még tanulok, ő már dolgozik.

Nekem a félév során hétvégente haza kellett menjek(vidékre, megyeszékhely), mert ott lakik a magán tanár aki már középiskola eleje óta tanít engem, és nem akartam máshoz menni, mert őt már nagyon megszoktam, pluszba nagyon jól is tanít a segítségével ötösre tudtam hozni az egyetemi matekot. + még ingyen is tanít nem kér tőlem pénzt.

És hát volt, hogy a barátom is lejött velem, ha hétköznap nem tudtunk annyit együtt lenni. És ilyenkor jött mindig a veszekedés, vagyis ő azzal jött nekem, hogy mennyire rossz neki ott lenn nálunk,mert nem tud semmit se csinálni meg unatkozik, és akkor mostmár kijelentette hogyha én megyek tanárhoz hétvégén akkor ő nem jön.

én szombat este (6-tól 8ig szoktam ott lenni a tanárnál). neki nem a tanulással van baja (azt mondja), hanem hogy én elmegyek és nem vagyunk együtt.

meg az is volt a baja, hogy mikor leértünk a szüleimhez (ahol én ugye felnőttem), akkor én mindig "otthagyom",. Ami azt jelenti a gyakorlatban, hogy én mikor hazaérünk mindig amit kell megcsinálok (pl konyhába segítek takarítani), átöltözök lefürdök ilyesmi, ami cókmókot hazahozok azt kipakolom.

én erre mondom neki, hogy hát nem barlangban lakunk, nyugodtan kapcsolja be a TV-t, és akkor nézze. ( mert tudom, hogy szeret tv-ni). vagy beszélgethet a fiútesómmal vagy apukámmal. (egyébként jól kijönnek).

De erre meg az a válasz, hogy ő nem kapcsolja be a TV-t mert hogy milyen tiszteletlen másnál bekapcsolni a TV-t meg nézni...

Szóval szerintetek mit csináljak, hogy ne unottan, noszogatva jöjjön? (ha egyáltalán hajlandó jönni).?

Most is azt mondta, hogy ő csak akkor jön le velem, ha nem megyek a tanárhoz.