Szerelmi háromszög két ég és föld pasival. Tudnátok tanácsot adni, hogy mit kezdjek ezzel a helyzettel?

Két hete szakítottam a barátommal, akivel 1 évig voltunk együtt. Szeretem még mindig, de annyira különbözőek vagyunk, hogy nagyon bizonytalan lettem az elmúlt néhány hétben, ezért megbeszéltük, hogy rendezem az érzéseimet, hogy mit akarok, és aztán meglátjuk...én így éreztem tisztességesnek.

A barátomról (most nem írkálom, hogy ex) tudni kell, hogy jóképű, nagyon vonzódok hozzá, környezet, állatbarát (ezek nekem is fontosak), naaagyon jól főz:). Én egyetemet végzett vagyok, ő pedig csak általános iskolát fejezett be, a középsulit ott hagyta, mondván, hogy szeretne befejezni valamit, de majd akkor ha ő úgy érzi eljött az ideje.Pórbáltam neki segíteni, csak jót akartam. Azt mondta, hogy ne erőltessem, majd ha készen áll akkor elkezdi. Mondtam rendben...Igazából tudom, hogy egy diploma nem tesz senkit jobb emberré, de félek attól, hogy így nem lehet vele biztos a jövőm. Nálunk hasonló volt a helyzet otthon (anya és apa)és évekig azt láttam, hogy Anya gürcöl egésznap, apa pedig nem tud állást találni, mert nincs semmi végzettsége. Én nem akarok ilyen éltet élni. Olyan szeretnék magam mellett, aki szintén törekszik, hogy elérjen valamit az életben. A barátom viszont nagyon lazára veszi (29 éves). Van munkája, és jól keres ahhoz képest, de szerintem sosem lehet tudni, hogy mit hoz a holnap. Szerintem ha ne tán valamiért felmondást kapna, vagy bármi, akkor általános iskolai végzettséggel csupán, nem nagyon fognak kapkodni érte..A szakításunk előtt pl. elfelejtette a születésnapomat..nem mondhatnám azt, hogy egy úriember, vannak olyan dolgai, hogy az eszem megáll. Pl. az orrát az újjával fújja ki meg ilyenek, amitől rámjön a frász! A múltkor anyukám csomagolt neki néhány dolgot (az ünnepek alatt..süti stb), és azt sem mondta, hogy köszönöm vagy valami. Aztán anyum kérdezte, hogy tetszettek e neki a dolgok amiket küldött, és mondtam, hogy igen, köszöni szépen..pedig nem volt ilyen. Az ágyban viszont nagyon jó vele (ez nekem fontos), jobbat el sem tudnék képzelni. Tetszik benne az, hogy egy örök optimista, mindenben a jót látja és ez rám is jó hatással van. Amikor közöltem vele, hogy pcos vagyok, akkor is azt olyan jól fogadta. Mondta, hogy ő ilyen miatt soha de soha nem fordúlna el tőlem, és ha gond lenne a családalapítás, akkor örökbefogadunk. Az ilyen megnyílvánulásaitól pedig teljesen elérzékenyülök, és hálát adok a jó Istennek, hogy egy ilyen megértő és támogató pasi van mellettem..

Na most jön a másik..

Egy barátom akivel mindennap beszélek (főleg netten), és mindenről. Egyetemet végzett, kedves, udvarias, szerintem a csillagokat is lehozná nekem. Nyílván soha nem volt köztünk flört (ő próbálkozott jó pár éve), mert én húztam egy vonalat, hogy akkor innen tovább ne, segítőkész, és tudom, hogy szeret. Hasonló a gondolkodásunk, szinte mindenről hasonlóan vélekedünk. Itt a gond az, hogy hozzá fizikailag nem vonzódom. Nem azt mondom, hogy csúnya (inkább olyan átlagos kinézetű), de el sem tudnám képzelni magam vele az ágyban. Pl. a barátomat mihánt először megpillantottam, egyből éreztem a vonzódást..de ennél nem. Inkább olyan valaki, akit meg tudnék ölelni és ennyi. Viszont teljesen el tudnám képzelni magam vele a jövőben minden más téren, csak sexuálisan nem. Jó, hogy mondhatom ezt, ha ki sem próbáltam? Mert sokat beszélgetünk, látom, hogy kicsit olyan visszahúzódó ilyen téren, kicsit túlzottan is úriember. Nem érezem azt, hogy ki tudnám hozni belőle az állatot, már bocsánat. Intelligens, illemtudó, látom rajta, hogy családcentrikus..(a barátomra ezt nem mondhatnám).

A két pasit ugyanolyan rég ismerem, és ők hallásból ismerik egymást.

Tudom, hogy nincs olyan pasi, aki tökéletes lenne minden szempontból, de néha úgy elképzelem, hogy az egyik külseje és a másik udvarias, intelligens viselkedése lenne a tökéletes kombó. Megnézem a barátomat, úgy vagyok vele, hogy milyen gyönyörű szőke kékszemű gyerekeink lennének, megnézem a másikat, ott meg az intelligencia és az uvdariasság ami dominál (ő pl. nem felejtett el felköszönteni, pedig sehova sem szoktam kiírni a születésnapom).

Már napok óta sírok amikor lefekszem, mert nem tudom, hogy mit kezdjek a helyzettel.

Sokáig gondoltam azt, hogy a belső az ami fontos, de mára már úgy látom, hogy ahhoz, hogy egy kapcsolat jól működjön, szükséges a kölcsönös vonzódás is.

Néha úgy vagyok vele, hogy hagyom mindkettőt a fenébe, de nem tudom eldönteni, hogy mit tegyek. Nagyon fáj, mert nem szeretek mások érzéseivel szórakozni, mégis néha úgy érzem, hogy pont ezt csinálom..ezért szeretnék mielőbb dőlőre jutni. Tudom, hogy ezt én kell, hogy eldöntsem, de jól esne néhány vélemény,tanács. Köszönöm szépen előre is a hasznos válaszokat, illetve a türelmet e hosszú story végigolvasásához.