Hogyan lehet ebből kikeveredni?

Egyik ismerősöm is megunta a férje bszakodásait.

Megfogta a gyereket (ált. isk. gyerek), összepakolta a cuccaikat, kihívta a költöztetőket, és elköltözött (bútorokat is vitte).

Kb egy két hónapig bírta egyedül a férje, addig folyamatosan udvarolt neki hogy menjenek haza. Egy idő után a csaj hazaköltözött a gyerekkel, azóta normális a férje.

Azt hitte a pasas, hogy bármit megtehet a csajjal és nem lesz következménye. Csakhogy a csaj eléggé talpraesett volt és nem hagyta magát. Volt ideje a pasinak egyedül átgondolni, hogy hogyan szeretne élni. Miután rájött hogy hiányzik a családja, átgondolta a saját viselkedését is.

Ezzel nem azt akarom mondani hogy költözz el, de ha a szüleidnél esetleg nyugalmat találsz akkor érdemesebb ott lenni egy kicsit. Jobb mintha folyamatosan stresszelnéd magad.

Viszont azt nem gondolnám, hogy egy felnőtt embert meg tudnál változtatni. Neki magának kellene rájönni, hogy hol hibázik, de amíg te mindent "alátolsz", mindig ott vagy neki, addig ő sem fog a fejéhez kapni, nem fog a hozzáállásán változtatni.

Bármit javasoltak, csak véded ezt a lusta, tahó, téged semmibevevő aranyembert. Ok, ezt választottad, ezt kell szagolni, ebben teljesen igazad van, ráadásul úgy, hogy most igyekszel mégszorosabbra venni a kettőtök közötti köteléket. Ő változni így nem fog, sőt, rosszabb lesz, mert majd két gyerek amortizálja az otthonát és az idegrendszerét, sőt, neked is.

Mit akarsz akkor ebből kifőzni? Arra vársz tippeket, hogy terhesség alatt, meg után milyen lazító szert lehet szedni, inni, ami mellett nem fog zavarni mindez? Mondogathatod magadnak vigaszul, hogy az élet nem tündérmese, de ez nem igaz. Az ember maga alakítja az életét, és úgy, hogy abban boldog legyen. Egyébként mi értelme van? Azért élünk, hogy szenvedjünk? Vannak nehézségek, de azokat megoldani kell, viszont sz--ból nem lehet légvárat építeni. Az egyetlen megoldás, hogy befogod a szádat, és a férjed óhaja szerint ugrálsz, és akkor nem lesz se konfliktus, se probléma.

A problemadat eleg vilagosan irtad le. A ferjed semmibe veszi az erzedeid, ahogy olvasom a sorok kozott, ez rendszeres. Ezt edukacioval tudna fejleszteni, de gyanitom felnyeritene, ha javasolnad neki. Ugyanez a helyzet a pszichologussal is, boritekolom, hogy nem menne el oda, ha javasolnad neki. Szoval megoldas nem lesz, te megvaltoztatni ot nem tudod, az eszkozkeszleted meg nem alkalmas arra, hogy hatni tudj ra. Neki egy olyan nore van szuksege nagyjabol, mint te, csak nyeld le szo nelkul, amikor problema van. Eddig jo voltal neki, de te is erzed, hogy ez nem mehet tovabb igy. Erzelmileg ki fog csinalni, tonkretesz.

8-as jol vette eszre, a ferjed tavolrol sem aranyember. Az olyanokra hasznaljuk ezt a kifejezest, aki EQ-ban top szinten van. A flegma, lekezelo, erzeseidet annulalo emberrol sut, hogy nem a tarsad. Inkabb az eltarto tiszted. Durvan erzodik a viselkedesebol, hogy ala-fole rendeltseg van. Raadasul szegenyke meg azt se fogja fel, amikor "veszhelyzet" van. Nem erzekeli, hogy a gyerek bajban van. Azt se, hogy te mented meg a gyereket, eron felul, mikozben o szepen gepezget. Ha elcsusztal volna a lepcson es komoly baj lett volna, akkor is te lettel volna a hibas, ezt lefogadom. Azt se veszi eszre, hogy eppen kinyirja a hazassagat, ahogy adagolja a lassan olo merget. A helyzet az, hogy at kene gondolnod, hogy a kovetkezo 20 evben szeretnel-e erzelmileg teljes eletet elni, vagy inkabb ahhoz ragaszkodsz, hogy a gyerekek egy ilyen apa mellett nojjenek fel, atadva a noket semmibe vevo mintait az utodoknak. A lenygyermeknek, hogy tudja hol a helye a csaladban, (ezt toled tanulja meg), a fiunak meg, azt, hogyan kell kutyazni es cseledsorban tartani a not erzelmi zsarolassal. Nagyobb a problemad, mint gondolod. Lassan kezd kinyilni a szemed, es megszunni a latszat a mintaferjrol. Elerkeztel a tagadasi fazishoz.