Ebben az esetben mi lenne a helyes döntés?

Köszönöm a válaszokat!

Azért jutottam idáig hogy kiírjam ezt a kérdést mert ugyan együtt lakunk de február óta szünet alakult ki közöttünk. Én mindig bújtam meg pusziltam, alig vártam hogy végezzek és lássam, csókoljam, megtudjam milyen napja volt stb, viszont ő nem igazán viszonozta ezeket. Nem beszéltük meg hanem szépen lassan minden ami egy kapcsolatra jellemző megszűnt. Ezt úgy értsétek mintha csak barátok lennénk. Megy a háztartás, bevásárlás együtt, amikor tud értem jön a munkába, pár szót beszélünk a nap folyamán de nem sokat. Az elején én azt hittem mindez azért van mert nem szeret, megbeszéltük bocsánatot kért a figyelmetlensége miatt és azt ígérte jóvá teszi. Telt az idő és nem változott semmi nekem meg nagyon hiányzott hogy olyanok legyünk mint régen, de közben feljöttek a régi sérelmek hogy annak is vége lett pedig én nagyon szerettem volna, lehet hogy ez sem fog működni pedig milyen jól megvoltunk a kialakult szünet előtt. 2-3 hete meg már azt kezdtem érezni hogy nem bírom már tovább tartani ezt a távolságot, bárcsak olyan boldogok lennék mint a szünet előtt, hiányzik az ölelése az hogy összebújjunk, jókat nevessünk, hiányzik a csókja meg minden ami egy kapcsolathoz kell. Ha belegondolok hogy szakítunk és elköltözök innen a szívem szakad meg úgy érzem nem tudnám megtenni. Arról meg eszembe sem jut fantáziálni hogy az exemmel mi van, vagy hogy milyen lenne újrakezdeni.