Nem tudom eldönteni mit szeretnék tőle, pedig remeg a létezésemért, mi lenne a helyes döntés ebben az esetben?

Sokat beszélgettünk, inkább távkapcsolat vagy nem is tudom mi.. csók még nem történt, mindig időben hív, mindig keres, mindig ír, mindig rám gondol.. egyszer találkoztunk és a másfél napos találka alatt rám-költött vagy háromszázezer forintot.. ebből kifolyólag gondolom hogy komolyan gondolja velem.

Viszont nem szeretném hülyíteni, de én nem valószínű hogy szeretnék még gyermeket, nekem már van, és úgy érzem az életembe bőven elég egy gyermek, fiatal is vagyok (25 alatti) amivel tisztában is van.. annyit mondott hogy legyünk el akkor pár évig 2-3 ő a világ legboldogabb nőjévé szeretne tenni, és ha még így is ez a nézőpontom akkor elköszönünk egymástól… de tisztában vagyok vele hogy ez lesz későbbiekben is a nézőpontom… és kicsit olyan érzés mintha rabolnám tőle, és magamtól is azt az időt hogy a tökéletes társra találjunk. És ez fáj.

Illetve ha csak kötött ideig tervezünk egymással nyilván nem fogom bemutatni a gyermekemnek.. de így hogy vegyem komolyan?

Arról nem is beszélve hogy a szexet el sem merem vele képzelni mert nem óvszer párti.. én nem fogom magam, az egészségem feleslegesen kockáztatni senkiért..

gyermeket én ugye fixen nem szeretnék többet, más megoldást nem látok…

Ugyan ez miatt nem vitatkoztunk csak megosztottuk egymással a nézőpontokat, jelenleg mindkettőnk részéről feldolgozás alatt vannak ezek az információk..

Viszont lehetséges hogy meg kellene próbálnom belé szeretni.. mert jó ember, megkedveltem a rövid idő alatt, nála ténylegesen azt érzem hogy szeretne velem törődni, hogy ténylegesen érdeklem, a rossz oldalaimmal együtt ami igencsak ritka.

Magyarán annyira kettős érzetem van, tanácstalan vagyok..