Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mesél nekem a napjáról és nem tudok rá figyelni. Baj ?
Dolgozom. Gondolkodom egy projecten ezer változó adatok műszaki rajzok. Csong a telefon.
"Szia talalakoztam klarival kepzeld el a kávézóban sokat kellett várni majd Klári olyan szrkevero, edittel arról beszéltek hogy........" Próbálok figyelni előttem egy halom dokumentum és nem értem ki a Klári.
Azt leteszem eltelik 1.5 óra csong a telefon.
"Elmentem a kínai boltba drága ott a kávé de vettem 20e ft-al drágábban mint máshol ha már odamentem , de már nem olyan jó, na mindegy képzeld el egy autós bemutatott nekem ahelyett hogy elsőbbséget adna pedig én vagyok a nő ........"
Próbálok ra figyelni de dolgozom, a hatezredik excel képletet írom , zsong a fejem O meg mondja.
A végén tényleg nem tudom hogy mit mondott, nem is értem. Naponta 4-6 ilyen hívásom jön, és sajnos néha kiderül nem emlékszem pontosan a nevekre és történetekre. Hogyan lehet ezeket megjegyezni ?
Ez egy személyről szol.
Úgy kezdődik hogy mesél nekem a napjáról. Nem mesélnek nekem a napjukrol
Nőként mondom, hogy ilyen üres locsogást a barátnőivel kell bonyolítania, nem veled, főleg nem munkaidőben, tehát sehogyan sem kell megjegyezned.
Beszélj vele, hogy csak igazán fontos, sürgős dolog miatt zavarjon.
Kérdező, nem tudsz határt állítani.
Munkaidőben munka az első. Határozottan mondd meg a párodnak, hogy szereted, fontos neked, de nem tudsz munkaidőben rá figyelni, ha hazaérrsz elmesélheti a napját. Pont. Ha ezen megsértődik, akkor nem tiszteli a határaidat, és nem téged szeret, hanem azt, hogy valakinek elmesélje az életét.
Fontos megjegyezni, hogy az ember személyiségéhez tartoznak a hátarai. Azzal, hogy te meghúzod ezeket, nem azt jelented ki, hogy nem szereted, hanem azt, hogy igenis figyelsz MAGADRA IS.
Kicsit kapd össze magadat.
A másik pedig, hogy amikor nekem valaki ilyen részletességgel mesél, főbe tudnám lőni magamat, nekem ez a halálom.
Van, akinek erre van igénye, de szerintem téged sem érdekel Klári. Mondd meg neki, hogy picit lényegretörőbben, mert ennyi fölösleges infónál nekem is kikapcsol az agyam.
16: ha nem lenne fontos akkor elviselnem ?
Neki mondtam normálisan, kedvesen, mergesen, morogva , mosolyogva mindenhogy. De nem érti meg, vagy nem akarja megérteni.
Több ismerős kolléga is járt így ők szó szerint orditoztak már , és igen, így tudom kezelni csak nem akarom.
Nézd , egy családban ahol van 2 gyerek nem cserelgetek mert a gyerekek imádnak engem.
De az igaz hogy nem szokott már ram figyelni, illetve az zavarja hogy én nem tudok mindig haptakba állni ha ő unatkozik és csacsogni van kedve. Igazából mint írtam a telefon lehalkitas megy, de ha baj van (agresszívan vezet, és volt már az úton olyan incidense hogy szétverték a kocsit amiben ült) tehát a gyerekek miatt nem megoldás hogy 24 óra múlva se látom hogy hívott.
Működik meg az orditas, ha sokszor balhezom vele ideig óráig rendben van, de az nem az én világom, nem szeretek a balhezo fel lenni.
Este megint nem megoldás megbeszélni mert addigra már O se akarja elmondani.
Szóval, akkor ti most házasok vagytok és van két gyereketek? És eddig nem derült ki, hogy idegesítő és tapadós a nejed? Vagy csak mostanában az, mert rohadt sok szabadideje van/ nincs igazán felnőtt társasága és téged terhel mindennel?
Én a helyedben letiltanám a munkaidőm alatt, akkor nem tud hívni, mindenki más meg igen. Az meg hogy szarul vezet és néha belekeveredik valamibe gondolom nem mindennapos eset, szóval emiatt nem nagyon idegeskednék. Megmondanám neki, hogy amíg nem szokik le arról, hogy fölösleges dolgokkal traktáljon miközben dolgozom, addig nap közben elérhetetlen leszek a számára, ha majd tényleg csak akkor hív, amikor jó oka van rá, akkor feloldom a tiltást.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!