Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ha jól érzem magam vele, minden rendben van, ő is így áll hozzám, a jövőt tervezzük, akkor titkoljam el magamban, hogy amúgy nem szeretem és csak azért vagyok vele, mert másnak nem kellettem?
Ugye voltak nagy szerelmek, összeköltözés is korábban, de mind szakítottak velem. Eljutottam oda, hogy muszáj, hogy legyen valaki, valójában a továbblépésen az segít, ha kapcsolatban leszek, és ez így is van.
Viszont bejátszik ez a nincs ló, jó a szamár is hatás, hogy végülis nem lennék vele normális esetben, mert mással lennék, akiknek nem kellettem élethosszan.
De mint mondtam, minden rendben köztünk, nincs más és nem is lesz az életemben, nem is keresgélek, megcsalás, flört munkahelyen mással, semmi nincs.
Mennyire normális ez a mai világban? SZerelem nélkül normális, teljes kapcsolat?
Nekem ilyen van, azzal együtt, hogy előtte se volt szerelmi kapcsolatom :(
De visszatérve a mostanira. A párom egy udvarias, és segítőkész, de alapvetően önző, mindent magáért tevő alak. Ha engem akarna felemelni, és törődne velem érdemben, máris lenne köztünk szerelem szerintem. Szóval, amit te csinálsz az érdekkapcsolat, egy szerelmi is alakulhat később ilyenné, és jól ellehet lenni a langyos vízben élethossziglan, csak illúzióid ne legyenek.
Szerintem szerelem nélkül nem alakul ki később az igazi összetartozás érzése.
Mi nagyon szerelmesek voltunk a férjemmel, 7-éve vagyunk házasok, mára már ezt nem mondanám ugyanannak a szerelemnek mint ami régen volt, régen heves volt. Most már sokkal több annál, most már az igazi szeretet van, az összetartozás érzése ami szavakban nem igazán fejezhető ki, bizalom van, hogy teljesen ismerjük egymást, minden hibánkkal együtt elfogadjuk, és szeretjük egymást.
De azért fel-fel lángol a szerelem érzése is, jó a régi időkre emlékezni együtt, ilyenkor újra érzem azt az igazi fellángolós szerelmet. Szerintem ez a pont az, amire ha ti 5+ év távlatából nem tudtok emlékezni, mert ugyebár ilyen érzés nincs benned, az kivesz valamit az életedből, kapcsolatodból.
Bár én még nem éltem éveket olyan kapcsolatban, ahol nem voltam szerelmes így nem tudhatom mennyire fontos is ez, gyakorlatban működhet-e kapcsolatkent, mert lehet hogy igenis működhet, mint két barát, vagy annál egy kicsit többek élhettek együtt, talán boldogan is, de képtelen vagyok elhinni, hogy nem lennél boldogabb akkor, ha szerelmes is lennél.
Szerintem szerelem nélkül nem teljes egy kapcsolat, miért muszáj olyannal lenned, akibe nem vagy szerelmes?
1: csak kétszer írtam le, hogy ez attól még egy normális kapcsolat, mindketten adunk egymásnak, hova menjen a párom, hogy normális kapcsolata legyen... tehát ugyanúgy viselkedem, mintha szeretném, jó, lehet szeretem is, csak nem olyan erősen, mint az exeket
3: mert egyedül jobb lenne? dögöljek meg magányosan? meglátogatsz majd az öregek otthonában, mert senki más nem fog jönni hozzám, hiszen nincs se párom, se gyerekem, se unokám?
Miért nem ideális a kapcsolat? Kb. negyedszer írom le, hogy minden rendben van. Beszélünk egymással, vannak programok, intimitás, családlátogatás, megosztott házimunka, közös főzés/mosogatás, minden stimmel. És ami a legfontosabb, nem nézegetjük egymás telefonját, nincsenek rejtélyes eltűnések, hol voltál felkérdezések, minden átlátható.
Olvasgass pár párkapcsolati problémás kérdést, amiket kiírnak, ha ez nem egy ideális kapcsolat, minek neveznéd azokat? És azokat a semmiket még meg is akarják javítani az emberek, nálunk meg nem kell semmit.
Mondom úgy, hogy "kifelé" jól nézünk ki. Mármint nem a külvilág felé, hanem én úgy viselkedem, mintha szeretném, és ő meg lehet, hogy szeret is rendesen, de nyilván ezt nem lehet műszerrel mérni. Tetteinkből jön a szeretet.
Le akartam írni a véleményem, de úgy látom nincs értelme. Támadásnak veszed azt is, aki nem is támad, csak elmondja a véleményét.
"mert egyedül jobb lenne? dögöljek meg magányosan?"
Ez milyen stílus?!?! Te használod a másikat, és nem szereted őszintén, és még te vagy megsértődve? Ez az egész rólad szól.
Nem stílus kérdése, hanem nem értem a logikád. Ha nem vele vagyok, megint kezdjek társkeresésbe, ki tudja milyen eredménnyel, hogy majd elmondhassam, 10 év múlva találtam valakit, akit végre szeretek? De addig randiznom kellett 27 emberrel, de végre a 28. már szerelem, és akkor végre majd megtapsolsz, hogy gratulálsz, végre, sikerült nekem?
Ha rólam szól az egész, miért adok neki mégis? Csomó mindenben segítünk egymásnak.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!