Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Nem tudom, mit tehetnék?
10 hetes terhes vagyok, és sajnos feküdnöm kell. Az egész terhességem tiszta stressz, nem részletezem...
Férjem intéz mindent, vásárlás, mosás, néha főzés, stb.
Viszont ennyi. Olyanok vagyunk, mint az idegenek, max megkerdezi, hogy vagyok, és ha azt mondom, hányingerem van, akkor örül, mert akkor biztos rendben van a baba...
Egyébként nem igazán beszélgetünk, nem csinálunk együtt semmit, ő jár mindenfelé, sportol vagy sport eseményekre, én nem mehetek sehova. Persze, menjen. De mellette... Ha rám is lenne igénye... Nincs.
Bármi mást csinál, csak nem velem van. Én meg megőrülök a magányba... Totál kiszolgáltatott helyzetben vagyok. És hiába tartom másokkal a kapcsolatot, szükségem lenne lelkileg is a társamra, mert nagyon nehéz ez az egész. :(
De neki nincs igénye rám. És már néha bánom, hogy ebbe gyereket?!
Teljesen szét vagyok esve, és nem látom a kiutat. Nem szeretnék semmit erőltetni, ha nincs igénye rám, hát nincs. De akkor hogy éljem túl ezt a kemény időszakot? :(
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz1.png)
Szerintem ez most egy rendkívül feszült helyzet mindkettőtök számára, és az, hogy nem működik köztetek a kommunikáció semmilyen szinten, az sem segít.
Az ő szemszögéből nézve, az lehet a baja, hogy nem igazán tudja, mit kéne kezdenie egy terhes nővel, és ezzel a férfiak jó része szintén így van. Elvégzi a ház körüli feladatokat, de amúgy csak annyit lát az egész folyamatból, hogy te napról-napra változol, lehet a hangulatod is ingadozóbb, mint volt (ezt csak ti tudhatjátok), és egyre elviselhetetlenebb a légkör, mert beszélgetni valahogy elfelejtettek egymással út közben. Biztos érzi, hogy most veled finomabban kéne bánnia, de a kiszolgáltatott helyzeted és az, hogy ez hirtelen borult a nyakába, aztán a szülés után még nehezebb lesz, mert még a baba is ott lesz, egyszerűen sok neki. Inkább eljár otthonról, próbál menedéket keresni a korábbi életében, vagy elzárkózik és megpróbál kizárni téged és a helyzeteteket, mint stresszforrást az életéből. Amúgy nem hinném, hogy le fog lépni vagy ilyesmi, de ha nem találjátok meg a közös hangot, akkor ez a helyzet csak eszkalálódni fog.
A te szemszögedből érthető, hogy szükséged lenne rá, akár csak arra is, hogy érezd, melletted áll. Plusz, gondolom a veszélyeztetett terhesség, meg az ilyenkor szokásos hormoningadozás sem segít meglelni a lelki békéd. De azt ne felejtsd el, hogy neked ott a terhesség, ami átsegít a változáson, hogy nőből anya legyél. Te szó szerint megéled a változást, a férjed ezt az egész folyamatot viszont kívülről szemléli és valószínűleg csak akkor fog neki leesni, hogy tényleg apa lett, amikor a kezébe adják a gyerekét. Addig számára ez egy kezelhetetlen folyamat, ami csak folyton növekvő terheket jelent, és amiből ráadásul ki van zárva teljesen és egy tehetetlen néző szintjére van redukálva.
Tényleg arra lenne szükségetek, hogy normális hangnemben mindenki elmondhassa a másiknak vádaskodás, meg passzív-agresszív megnyilvánulások nélkül, hogy hogyan éli meg ezt a helyzetet, miben látja a buktatókat, mi az, amivel a másik segíthetne neki átvészelni ezt az időszakot.
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz1.png)
Igen, veszélyeztetett terhes vagyok, és iszonyú stressz az egész, korábbi vetélés miatt, és most már kb 1 hónapja vérzem. Most hétfőn kaptunk először jó hírt, eddig nőtt a hematóma, most lett kisebb, és a méhlepény egy része a méhszájnál volt, most került feljebb, az is vérzett. És nagyon nehéz, félelem minden wczes, minden mozdulat, tele vagyok stresszel, és nincs lehetőségem levezetni, be vagyok zárva 5 hete, mentálisan iszonyú nehéz. Rosszul alszom, nehogy rosszul mozduljak. Szóval totál kivagyok, ráadásul lombik baba, sokat szenvedtem érte.
De nem terhelem vele, mert nem beszélget lelki dolgokról, viszont nyilván látszik rajtam, le is vagyok robbanva, gyengülve. Egyszer elsírtam magam, mert már nem bírtam a feszültséget, ő fürdött, én direkt magamra csuktam a szoba ajtót, de meghallotta, kijott, és lebszott, hogy ne csináljam ezt, ez árt a babának. :(
Na most egy panaszáradat lett, de tényleg nagyon kivagyok, és ő legalább mehet, kikapcsolódhat, emberek között van, vehet egy jó fürdőt, és lehet orgazmusa. És még rá figyeljek?
Kaját eddig rendelte a munkahelyere és onnan hozta, most miután a kiborulasa volt, nem hozott, de remélhetőleg nem így lesz.
Még ami közrejátszhat, van már egy gyereke, ő becsúszott egy rövid kapcsolatban, és a csaj terhesen lelepett, egy szó nélkül elkoltozott, és ki akarta iktatni az életükből. Rengeteget járt bíróságra, hogy kapcsolata legyen a gyerekével, azóta nagyjából normalizalodott, most 8 éves.
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz1.png)
Nagyon jól esik egy kis megértés, köszönöm!
Anyu jött eddig kétszer segíteni, takarított, hát őszintén, jöhetne többször, kaját is ígért... Nem a városban lakunk, de kocsival kb negyed óra, tegnap is el tudtak menni egy másik településre, mert látott vmi eladó dolgot a neten... Itt 1 hete volt.
Barátoknak családja van, néha jönnek, de nem is várhatom, mert ők sem helyben vannak, ráadásul, ha betegek a gyerekek, jobb, ha nem is jönnek, nehogy elkapjak valamit.
Rendelni lehet itt helyben, de nem a legjobb, persze, jobb, mint a semmi.
Hát ennyi..
Most egyébként elment a férjem boltba, ma nem ment dolgozni, de már ott tartottam, hogy autóba ülök és elmegyek, annyira nem volt kaja. Most reggel óta normális, meglátjuk...
Köszi még egyszer!
Egyébként hajlamos azt hinni, hogy neki nehéz, ő hoz áldozatot. Nem túl empatikus, hogy aterezze, nekem mennyire nehéz lehet. Simán magát sajnálgatja, én meg csak fekszem...
Jah.. Tele van a szervezetem hormonnal, január 6 óta minden nap megy az injekció a hasamba, stimuláció alatt volt, hogy egyszerre 3, baloldal, jobb, bal, másnap fordítva... Szóval a lombik is rátesz egy lapáttal, mire kiderül a terhesség, már 1 hónap hullámvasúton van túl az ember, tele idegességgel... És még csak akkor kezdődik.. Nagyobb esély a vetélésre, a vérzésre, hematómara... Örülni nem is igazán tudtam eddig, talán most a hétfői után, végre kicsit a szívembe mertem engedni a babámat.. De azért még mindig óvatosan.
Na befejeztem... :) bocsi.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!