Voltatok már hasonló helyzetben, benneteket is gátolna az oldódásban?

A barátnőm szülei nem kedvelnek, de mi mindíg náluk vagyunk.

Olyan is volt hogy szemembe megmondták hogy hagyam békén a lányukat. Alig szólnak hozzám...

Így nekem elég nehéz, kellemetlen ott lenni, nem tudok ellazulni, viszont mivel szeretem a barátnőmet megyek hozzá(náluk).

(ez már a második találkozás után így volt, már a 3-ik nap náluk kötöttünk ki..és onnantól csak náluk, előtte még a barátnőmet sem ismertem csak két napja, Ő is, idegen volt nekem,

mivel nagyon akartam ezt a lányt, teljesen elvesztettem a fél év alatt önmagam. (megfelelés)(folyton "magamat rágtam" hogy nem vagyok "jó".

Akármikor el akartam hívni a barátnőmet a fél év alatt valahova, nem engedték, mindíg jött a kifogás hogy most "nem engednek mert nagyon esik", "most meg nagyon meleg van"...stb.

(szinte)Sehova nem engedik el velem.(1-2 szer elengedték a fél év alatt.), barátnőjével bárhova mehet... velem nem.

Volt hogy egyszer elmentünk kocsikázni... vagy 2 órára, az apja már nekem is állt hogy az ő lányából nem fogok ribancot csinálni. stb. pedig szeretem a lányát, és "Ő is engem".

Nekem ez olyan rossz érzés.. hogy nem kedvelnek nem érzem jól magam náluk... emiatt.

Volt már valaki hasonlóképp, vagy csak én reagálom túl hogy nehéz, nem tudok ugy oldódni?így nem vagyok náluk önmagam. mondhatni még mindíg.