Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Nőként mi a jobb, ha bevállalok egy gyereket a párom kedvéért, vagy ha elhagyom a páromat?
Fogalmam sincs, mit csináljak. Sosem akartam gyereket, nőként ez nagyobb teher is, de a párom nagyon szeretne. Elmondása szerint ő megalkudna azzal, hogy ne legyen gyerekünk, de nem szeretném, hogy ötvenévesen bánja meg, mert mióta összejöttünk (nyolc éve), tudom, hogy ő a jövőben akart gyereket. Én már megismerkedésünkkor mondtam, hogy nekem ki van zárva, és már úgy jöttünk össze, hogy nem bánja, inkább engem választ, mint valaki mást aki szül is neki.
De mostanában kezdem érezni rajta, hogy ő változatlanul egyre jobban szeretne gyereket, ahogy öregszik, az én érzéseim pedig nem változtak. Viszont a páromat változatlanul nagyon szeretem, és szerintem összeomlanék, ha el kéne hagynom. De nem szeretném elvenni a gyerek lehetőségét tőle, van esély, hogy a saját gyerekemet szeretni fogom és boldog család leszünk, ha közben még a terhesség gondolatától is a hideg ráz? Ti mit tennétek ebben a helyzetben?





Tudom, hogy az ember utólag mindig okosabb meg én se okoskodni akarok, de már amikor a kapcsolat elején ez tisztázódott, akkor kellett volna azt mondani, hogy nem folytatjátok. Mert mindig ez a vége.
Ne szülj csak a másik kedvéért. Rossz vége lesz, simán rámehet a kapcsolat. Őszintének kell lenni, elmondani, hogy te nem akarsz. Ő is el tudja dönteni, hogy vagy lemond a gyerekről v nem. De ha nem, akkor nincs jövőtök. Szar helyzet és sajnálom, de ebben nincs megalkuvás. Ha jönne egy gyerek és a te véleményed továbbra sem változna, magyarul persze szeretnéd mert a tiéd de börtönnek élnéd meg, hidd el arra is rámenne a kapcsolat.





A másik kedvéért megnézünk egy filmet, ami nem tetszik, esetleg elmegyünk egy társaságba, ahol unatkozunk. De gyereket nem szülünk, ha nem szeretnénk.
N










Keresztanyám bevállalta. 8-10 éve lehettek együtt a (most már) férjével, amikor azt mondta a pasi, hogy vagy lesz gyerek, vagy menjenek külön, mert ő mindenképp apa akar lenni. Amúgy a keresztanyám sose mondta ki, hogy nem akar gyereket, csak folyamatosan a kifogásokat kereste, hogy az adott pillanatban, amiből jó sok volt a kapcsolatuk alatt, épp miért nem alkalmas.
De mivel szakítani nem akart, így beindult a babaprojekt, hamar össze is jött. Most 25 éves az unokahúgom.
De! Azóta mást sem hallunk tőle (keresztanyámtól), minthogy mennyire nem jól döntött, ha újrakezdhetné nem vállalná, inkább mentek volna szét. A lányát is állandóan vegzálja, hogy reméli nem tervez szülni soha. Pedig amúgy szereti a férjét meg a lányát is, de mindig elmondja, hogy ő nem ilyen életet akart.
Én 34 éves vagyok, tudatosan gyermektelen (nem miatta 🙂), férjnél vagyok. De ha a férjem kitalálná, hogy mégiscsak akar gyereket, elengedném akármennyire fájna is.















Hú, de lehangoló sztorikat olvasok itt ma egymás után...
Az a véleményem, hogy ha te nem érezted és most sem érzed, hogy gyereket szeretnél, akkor senkinek a kedvéért NE vállalj.
Óriási felelősség, sokszor nagyon nehéz, jellemzően teljesen felforgatja, átalakítja az addig csak egymással foglalkozó, nyugodt életet élő párocskák életét.
A férjed egy felnőtt, érett ember, tudta az elejétől fogva, hogy te nem akarsz gyereket és megbékélt ezzel.
Akkor te minek kattogsz ezen?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!