Nőként mi a jobb, ha bevállalok egy gyereket a párom kedvéért, vagy ha elhagyom a páromat?

Fogalmam sincs, mit csináljak. Sosem akartam gyereket, nőként ez nagyobb teher is, de a párom nagyon szeretne. Elmondása szerint ő megalkudna azzal, hogy ne legyen gyerekünk, de nem szeretném, hogy ötvenévesen bánja meg, mert mióta összejöttünk (nyolc éve), tudom, hogy ő a jövőben akart gyereket. Én már megismerkedésünkkor mondtam, hogy nekem ki van zárva, és már úgy jöttünk össze, hogy nem bánja, inkább engem választ, mint valaki mást aki szül is neki.

De mostanában kezdem érezni rajta, hogy ő változatlanul egyre jobban szeretne gyereket, ahogy öregszik, az én érzéseim pedig nem változtak. Viszont a páromat változatlanul nagyon szeretem, és szerintem összeomlanék, ha el kéne hagynom. De nem szeretném elvenni a gyerek lehetőségét tőle, van esély, hogy a saját gyerekemet szeretni fogom és boldog család leszünk, ha közben még a terhesség gondolatától is a hideg ráz? Ti mit tennétek ebben a helyzetben?