Hogyan lehetséges túllépni egy bizalomvessel kapcsolatos problémán?

Sziasztok. Nem szeretném leírni, hogy mi a valódi téma, mert "valakim" hobbi szinten válaszolgat itt. Ám a lehető legközelebb eső, érthető példával helyettesítem.

A párommal közel négy éve vagyunk együtt. Az utóbbi 2 évben rászoktam arra (ezt már beláttam, tudom, hogy ebben én vagyok a hibás), hogy ellenőrizgetem abban, hogy iszik alkoholt vagy sem. Sosem erőszakosan, sosem idegesítően, csak egy laza kérdéssel, melyre mindig az volt a válasza, hogy nem. Alapvetően rosszul hazudik, én észre szoktam venni, ám ezek a nemek teljesen hihetőek voltak.

Nemrég rákérdeztem, de úgy tényleg leülősen, most először, hogy figyu, én úgy érzem, ez nem igaz, mi a valóság? Itt is tagadta.

Aztán üvegeket találtam. Itt is meglepődötten nézett, hogy megtaláltam, azt sem tudta, hogy miről van szó, láthatóan zavart volt. Megbeszéltük, hogy ő erre nem emlékszik. Régen gyakran ivott, ezért neki ez nem nagy szám, észben sem tartja. Én persze nem hittem el, hogy ő nem tartja észben, ezért megkértem, hogy csak legyen velem őszinte, nincs baj. Azt mondta, ha hasára kell ütnie, akkor lehetett 5 havonta.

Nos, mint kiderült, a két év alatt a legtöbb 'nem' az hazugság volt. Ugyanis mint kiderült, van ott több üveg is. Utána tudtam járni és mint kiderült, az öt havonta az 3.

Ám nem is ez számít. Nem haragszom azért, mert az előző években többször hazudott a szemembe. Ez az én hibám is, hiszen egy oykan dologról volt szó, ami az ő szemében kis dolog volt, ezért nem merte elmondani őszintén, mert rosszul reagálok. Ami valóban zavar, hogy úgy érzem, ha már minden kiderült, az összes alkalom, stb, akkor miért ragaszkodik még mindig ahhoz, hogy nem emlékezett,amikor egy hete rákérdeztem, hogy akkor mi a valóság. Én értem, hogy rossz a memóriája és értem, hogy utoljára decemberben "ivott", de 1-2 hónap alatt nem akwrom elhinni, hogy elfelejtette.

Tisztázni szeretném. Megbocsátottam, hogy 2 évig nem mondott igazat, hiszen biztos vagyok abban, hogy erről én is tehetek, talán túl szigorú voltam, miközben azt hittem, hogy lazán kezelem. De nem tudom elfogadni, hogy talán még mindig nem tudja beismerni. Mert bár lehet igaz, hogy nem emlékszik (azt se tudom, tegnap ki ágyazott be), de nem tudom elhinni.

Ha egy ócska ember lenne, akkor csak elhagynám, mert nem mond igazat. Viszont egy hete betegszabin van, végig együtt töltöttük és újra láthattam azt az embert, aki miatt bele szerettem. Gondoskodó, törődő, igyekszik a kedvemben járni, változtatni a hiányosságain. Szeretem, kedvelem, vonzodom hozzá. És ugyanazt akarjuk az élettől, családot.

Ezért szeretnék ezen valahogy túllépni, elfogadni, hogy esetleg ez egy nehéz pont neki, amit azért nem ismer be, mert nem akar elveszíteni, vagy nem tudom... Tanácsokat várnék, mert nem csak hisztizem, őszintén bánt, hogyha valóban hazudik.

25N