Ha a párotok felhoz egy régi sérelmet, ti hogyan kezelitek? Velem van a gond?

Kamu.

Amúgy undorító, aberrált.

Ha csak attól érzed magad mellette nőnek, társnak, hogy ezzel elő-elő jössz, baj van a toronyban.

#1.

Lehet, hogy kamu, de van valóság alapja. Ismerek környezetemben ilyen személyiségi jegyekkel rendelkező nőt.

Azóta ezen kaptad?

Mit mondott, mikor megbeszéltétek?

Számomra a megbeszélés helyre teszi azt a rossz érzést. Ezért érdekel, mit mondott.

Újra és újra nem hozakodnék elő ezzel, az biztos. Ha nem válaszolt volna normálisan, mikor rajtakapom, akkor vagy addig b@sztatom, míg ki nem nyög valami elfogadhatót vagy szakítok.

Ha tényleg semmi nem történt azóta, és nincs arra utaló jel, hogy téged nem szeret/nem fogad el és csak a te fejedből pattan ki ez, akkor valóban jogosan haragszik, mert ez b@sztatás a részedről és fölösleges felhozni újra.

Pszichológus kell neked. A pasid nem a pszichológusod. Nem köteles az ok nélküli érzelmi kirohanásaidat tolerálni és az önbizalomhiàny meg is öli a kapcsolatot.

Nagyon nagyon nagyon nem vagytok egymásnak valóak. Én is ilyen voltam régen, azóta a negatív oldalt sikerült kigyógyítanom magam. Ő neki kb alap az, hogy hazudik, ha csak azt hiszi, hogy nem lehetne megbeszélni, illetve akkor is, csak éppen kellemetlen számára, a szemedben ő romlana. Ergó nem őszinte, nem társ, nem egyenlő fél veled, tudat alatt nem akar abszolút tisztelni téged.

Másfelől, ami kb ugyanennyire fontos, hogy nincs benne elég szeretet. Ha lenne, akkor nem azt nézné veled szemben, hogy felhozod, hanem, hogy szenvedsz. Ez nem pszichológiai tudásról szól, hanem a belső működéséről. Ő sokkal hidegebb, mint te és nem csak semlegesen biztatóan reagál, ami fogjuk rá oké lenne, hanem még a 0 érzelmi kapcsolódás alá is megy, és ellenségként kezd el kezelni.

Nem kell pszichológiailag megértened, miért érzed ezt, miért vágyod azt, miért csinálod ezeket, de biztosíthatlak, hogy normális gyógyulási és erősödési folyamat, ami oda vezetne, ahol én lehetek, hogy még inkább boldogítanak a kis dolgok is, de akár már a nagyokat is elsőre elfogadod, szenvedés nélkül, AMIT Ő NEM TÁMOGAT. Ehhez érdemes egy olyan közeg, ami pozitívan áll hozzád, de minimum semlegesen segít. Nos itt se segítés, se pozitívság, de még semlegesség sincs.

Nehéz tanácsot adni, mert nekem ez sosem okozott problémát.

Szerintem nem kell elvárni egy párkapcsolatban, hogy tökéletesen működjön a szex, teljesen normális, hogy vannak hullámvölgyek, mint minden másban, ebben is.

Más dolog nincs, amire azt érezheted, hogy ezért van veled? Nekem pl. a férjem szereti, hogy határozott vagyok és megmondom a véleményem, kiállok az elesettekért és azokért akiket szeretek. Szereti, hogy segítőkész és rendes vagyok idegenekkel szemben is. Szerintem azt is szereti, hogy nem nagyon korlátozom a programjaiban, hogy többé-kevésbé (nem bármi áron) támogatom az előrehaladását. Szereti, hogy szeretem az állatokat, hogy szeretem a családját.

Mivel nem a szex az elsődleges, amit a kapcsolatunk alapjának tartunk, ezért tudom (hiszem), hogy nem jelent rám nézve veszélyt, ha egy nő szebb nálam vagy jobban szexel.

Szerintem ezt kell letisztáznod magadban, hogy a párod azért van-e veled, mert jó a szex, vagy másért. Nem csak azért, mert rövid távon jót tesz a kapcsolatnak, hanem mert hosszú távon lélekromboló, ha azt érzed, hogy számára ez az egy fontos belőled.

Másrészről ha tényleg letisztázták és tényleg nincs azóta semmi, és még 1-2x el is viselte a barátja ennek a szóbahozását, akkor mit varunk mèg tőle? Évekig azt vegye figyelembe a srác, hogy a kérdező szenved?

Azzal ne törődjön, hogy a 15.alkalommal már ő is szenved ettől a túráztatástól?

Nyilvánvalóan terápia kell, nem elvárni a másiktól, hogy korlátlanul mindent elviseljen. Ez nagyon hibás berögződés. Nekem is volt ilyen exem. Elvárta volna, hogy mindent viseljek el, mert ő szenved. Nem! Nem köteles az ember a végtelenségig a másik nyomorát tolerálni. Nem az anyja, és nem is a terapeutája. A terap ebből él, őt lehet traktálni és még segít is. Ha ismeretes a probléma, akkor ne a másik felet terheljük ezzel folyton, mert könnyem ki is ábrándulhat. Én kiábrándultam az exből.

Sőt, önzőség is rátolni mindent a másikra és tőle várni a megoldást.

A terápián is mi oldjuk meg a problémát, csak segít a szakember.

Itt az a helyzet áll fenn, amit a #6 nagyon jól lát és leírt.

Nekem is ugyanez jön le. Megtörtént egy szituáció, miszerint a párod más nőkre élvezkedett. Mikor ez eszedbe jut, akkor szomorúságot érzel. Próbálod felé kommunimálni, megértést várnál, hogy értse meg neked ez rossz volt. Ő erre felháborodik. Ahelyett, hogy belátná hibázott. Kérdező neked ez eszedbe is fog jutni, tudod miért? Mert nem tudod elfogadni, nem fér bele az értékrendedbe, a felfogásodba. Másnak meg más nem fér bele.

Tőle nem kapod meg, hogy mondjuk empátiával fordul feléd. Még neki áll feljebb. Nem tudja azt megtenni, hogy szeretettel, empatikusan közelít.

Olyan kapcsolatban tud kiteljesedni az ember, ahol megértik egymást kölcsönösen. Itt te szeretetet, megbecsülést vársz, de hiába. Apukáddal milyen volt a kapcsolatod? Érzelmileg elérhető szülő volt??