Hogy viselitek a hatalmas fizetés különbséget egy párkapcsolatban?

Én jól. Nem strapálom magam rajta, önérzeti kérdést meg pláne nem csinálok belőle. Az én tudásom, képességeim nem érnek annyi pénzt a munkaerőpiacon, mint az övé, na bumm. Ő egyéni vállalkozó, programozó, külföldi cégeknek csinál megbízásokat, nyilván helyi árszabással, ezzel én értelemszerűen a kis multis alkalmazotti béremmel nem tudok versenyezni. Nem a személyiségünk vagy a párkapcsolatunk minőségének mutatója a fizetésünk, így nem is kell ezen pattogni szerintem.

Nyilván ehhez kell az is, hogy a jobban kereső fél ne éreztesse semmilyen módon, hogy ő bármivel is többet tesz le az asztalra, ne nézze le amit én csinálok, csak mert töredékét keresem az ő bevételének. Ha egyenlő félként kezel, akkor én annak fogom magam érezni, és ez így is van rendjén szerintem.

Közös kassza van, amúgy. Másképp a gyakorlatban kicsit drasztikusak lennének a különbségek.

Az én férjem is sokkal többet keres nálam, de ez soha nem volt probléma!

Ő mindig azt mondja, hogy ez bármikor válozhat! Hozhatja az élet azt is, hogy majd egyszer én keresek jobban!

Ő soha nem dörgöli ezt az orrom alá és én sem tenném!

Nálunk alapban én vagyok nő létemre a családfentartó.Semmi gond nincs ebből.

Nekem úgy jó a férjem ahogy van Akkor nyílik ki a bicska a zsebembe mikor az ex felesége és a felnőtt gyereke30+követel mikor ő még magát is alig tudná fentartani a jövedelméből.

Én meg úgy érzem ha egy senkinek néznek a munkám eredménye se kelljen.Sőt a fiatal úr dolgozzon meg a maga boldogúlásáért elég idös hozzá.

Nálunk nőként én keresek jobban, több mint a dupláját.

Nincs belőle probléma, szerencsére a férjem sem egy komplexusos idióta, így örül neki, hogy ketten együtt jól keresünk és kényelmesen élünk.