Mi lehet a gond? Önszabotázs félelem miatt vagy valódi felszínesség?

Sziasztok,

kicsit hosszú lesz, de kíváncsi vagyok a véleményetekre.

A barátnőmmel 4 hónapja vagyunk együtt. Kezdjük azzal, hogy menstruáció előtti napokban szinte teljesen megváltozik a személyisége, az addig kedves / melegséges lányból, mintha hidegséget mutatna felém, 0 kedves szó. Részben tudom, hogy ez normális, menjünk is tovább. Néhány napja lebetegedett (mandula gyulladás), majd kapott antibiotikumot, amitől jobban lett, de a vége felé, vagyis mai napon ismét visszajött neki, megspékelve egy jó kis hüvely gomba fertőzéssel. Egyszóval, eléggé szarul van, érthető. Az én problémám viszont az, hogy ilyenkor miért viselkedik velem hidegen? Ne értsetek félre, nem ódákat várok, egyszerűen csak, annak ellenére, hogy bántja őt a jelenlegi állapota, velem miért máshogy viselkedik? Engem egyszerűen zavar az, hogy ilyenkor úgy érzem nincs rám szüksége, nem tudok neki segíteni, hozzátenni az életéhez. Ellenkező esetben nekem ilyen állapotban hatalmas erőt tudott mindig adni, ha van mellettem valaki, pláne ha a szerelmem az. Felajánlottam, hogy csinálok nálam húslevest majd elviszem neki, óvatosan próbált rábeszélni, hogy talán majd vasárnap ha van kedvem. Ergo, körül írta azt, hogy hülyegyerek most ne gyere, mert kurvára nincs hozzád kedvem. Sose mászok rá vagy folytom meg bármivel, egyszerűen csak nem értem, ilyenkor miért távolságtartó.

Ha össze akarnám foglalni Én az ő szeretetét nagyon FELSZÍNESNEK érzem. Pedig nagyon gyakran mondja, hogy szeretlek/szerelmem/hiányzol, de ezek szavak....

Vagy csak Én reagálom túl?

Voltam már olyan kapcsolatban, ahol úgy éreztem, hogy krízis helyzetben egyszerűen nem igénylik a segítségemet / jelenlétemet, de Én valahogy ezekben a kapcsolatokban nem látok nagy jövőt. Én ettől anno is borzasztóan szenvedtem, és most gondolkodom, hogy csak a félelem beszél belőlem és emiatt akarom szabotálni a kapcsolatomat, vagy valóban felszínes lehet e a dolog nála. Kevésnek érzem magam és e miatt feszültség van bennem. Számomra egy jó párkapcsolatban ÖNFELEDT tudok lenni, nem kell arra figyelnem, hogy meg ne fojtsak valakit bármivel, vagy terhelő lennék bárkinek...

Szerintetek van valóságalapja vagy csak túlreagálom?

Én 30/F ő 26/N

Kérlek ne ítélkezzetek, egyszerűen véleményeket / tanácsokat várnék / örülnék. Köszi