A mai világban ha valaki tartós kapcsolatot akar, akkor muszáj hazudoznia a nő külsejéről?

Volt egy barátnőm 5 éve. Legjobb indulattal is csak átlagos külsejű, de én is, és én így szerettem, ahogy van. Még viccelődtünk is sokszor, hogy mi ilyen kis bénák vagyunk. Volt, hogy felpróbált mindenféle mini, szexi szerkót a plázában és ő maga könnyesre röhögte magát, hogy mennyire nem illik hozzá, és én is csináltam hasonlót izompólókkal, bőrkabátokkal, stb. Szóval tudtuk, hol helyezkedünk el a ranglétrán, és nem foglalkoztunk vele, jók voltunk egymásnak.

Aztán valami kattant a fejében 29 évesen. Hirtelen elkezdett sminkelni, edzeni és elkezdte felvenni halál komolyan azokat a ruhákat, amiken röhögtünk. És elkezdte igényelni, hogy úgy kezeljem, mintha egy topmodell lenne. Ezek mellett elkezdett követelőzni, hogy én is álljak neki edzeni, cseréljem le a ruhatáramat. Szóval nem voltam már jó neki.

Aztán elhagyott másért, egy olyan pasiért, akinek csak szexre kellett.

Én még ezt is elnéztem volna neki, de nem hajlandó hozzám visszajönni, már szinte letagadná, hogy velem volt. Mindezt azért, mert nem kezelem úgy, mint egy hercegnőt, hanem beismerem, hogy milyen a szintje, de teljes szívemből szerettem úgy is.

Közben olyan undorítóan viselkedett velem, hogy elborult az agyam. Pl. találkoztunk a buszmegállóban, és miközben beszéltem hozzá, nekiállt mobilozni, aztán hümmögött vigyorogva, hogy mit is mondtam. Utána nem bírtam ki, írtam neki egy hosszú üzenetet, amiben leírtam az összes testi és személyiségbeli hibáját és leírtam, hogy én vagyok a legjobb pasi akit kaphat szexnél többre, mert az igazán jó pasik nem is mernének még megjelenni vele sehol, mert nekik égő egy ilyen nő.

Tudom, hogy magamat járattam le ezzel, de egyszerűen elborulok, mert tudom, hogy milyen a genetikája, hogy néz ki smink nélkül, és én ezek ellenére szerettem, ő pedig hirtelen megbolondult és követeli, hogy izmos, helyes arcú pasik udvarolják körbe és ő inkább egyedül lesz minthogy a szintjén lévővel összeálljon.