A barátom azt mondta, hogy csak akkor jegyez el, ha dolgoztam 1 évet. Igaza van? Ebből van esély komoly kapcsolatra?

Nem akarom védeni a kérdezőt, tényleg probléma ha nem dolgozik.

Viszont sokan el sem tudják képzelni hogy milyen a vidéki helyzet.

Falun már az számít kiskirálynak akinek van egy minimálbéres vagy garantált bérminimumos állása. Sokan a közmunkáért is összeteszik a két kezüket.

Ezt egy fővárosban vagy megyeszékhelyen élő ember akinek mindig van lehetősége dolgozni, sosem fogja megérteni. Fotelból könnyű ítélkezni.

Ha valaki egyedül van, nincs párja akivel közösen fizethetne albérletet egy nagyobb városban, annak gyakorlatilag sosem lesz lehetősége elköltözni a faluból (egy kereset sokszor nem elég az albérletre).

Én sem értek egyet azzal hogy nem dolgozik a kérdező, viszont nem is ítélkezek felette! Nem tudhatjuk hol lakik, lehet hogy valami zsákfaluban.

Az inkább többet elmond a kapcsolatról, hogy a pasi miért nem akar vele összeköltözni egy nagyobb városba ahol mindketten dolgozhatnának, segíthetnék egymást?

Nem bízik meg a kérdezőben hogy tudna normálisan dolgozni?

Ahol eljegyzést akarnak a felek ott össze is szoktak költözni. Itt inkább bizalmi problémák vannak a férfi részéről.

"Bár nálatok totál egyértelmű hogy azért nem tudsz dolgozni, mert nem tudsz beköltözni a közeli nagyvárosba"

Hát járjon be busszal, mint mások. A "közeli" kifejezés alapján nem 30-40 km-re van az a város.

Most a srác mire fel költözzön össze albérletbe valakivel, akinek nincs se munkája, se jövedelme, és még dolgozni sem nagyon akar, mert "szorong".

Ha nem lesz munkája, majd a pasi tartsa el?

Akik a kérdező ellen vannak, nekik írom.

Ha a srácban lenne gerinc, akkor össze sem jött volna a lánnyal.

Mert a srácnak tudnia kellett már az elején, hogy csóró egy lány eltartásához/anyagi segítéséhez az életben való elindulásában.

"Szorongással, depresszióval küzdök, ezért nem sokat dolgoztam még. Nem élünk egy településen. Ő nem hajlandó velem beköltözni egy közeli nagyvárosba, hogy ott találjak munkát."

Hány évesek vagytok?

Te jelenleg a szüleiddel laksz? És a párod?

Milyen végzettséged, szaktudásod van, amivel szeretnél elhelyezkedni?

Mióta van szorongásod és a depressziód?

Jársz ezek miatt jelenleg pszichológushoz, vagy bármilyen terápiára?

Ha úgy érzed, hogy abban a közeli nagyvárosban lenne lehetőséged munkát vállalni, akkor nem tartanád jó kiindulási pontnak, előrelépésnek, hogy keresel ott állást, és ingázol a lakóhelyedről?

Kövezzetek meg, de én se hurcolnám fel magam az összes cuccom al együtt egy közeli városba se, hogy pár hónap múlva cuccoljak vissza, mert a párom "mégse tud" dolgozni és tőlem várja a csodát.

Ahogy írták, busz, vonat biztos, hogy van, amivel most is tudna ingázni, ahogy teszi azt mindenki más is. Vagy abban a faluban mindenki munkanélküli? Kétlem.

Persze, lehet kifogás is az, hogy arra vár a kérdező párja, hogy a kérdező bebizonyítsa, hogy életképes, de szerintem ez egy jogos elvárás.

Nagyon sok infót nem tudunk a kérdezőről és a párjáról, pl. a korukat, vagy, hogy mióta vannak együtt, de, olyannal nem lehet együtt tervezni, aki kifogásokat gyárt, mert az kényelmesebb. Simán el tudom képzelni, hogy még fiatalok és a kérdezőben a párja lát potenciált, látja a jó kapcsolat lehetőségét, de szerintem teljesen jogos a félelem, hogy, ha most a depresszió, a szorongás, a távolság, a munkalehetőségek szűkössége és még talán a hold állása is jó kifogás a munka ellen, akkor ez nem igen fog változni az összeköltözéssel se, csak, akkor már nem a szülei, hanem a párja felelőssége lesz a kérdező, minden nyűgjével együtt. Amíg valaki fiatal és annyira nem szorítja az idő, esetleg szereti is a másikat, könnyebben szán éveket valamiben reménykedve, mint később, érettebben.

Ha valaki párkapcsolatban van, az egy felnőttet akar maga mellé, nem egy tehetetlen gyereket. A kérdező párja pedig valószínűleg arra vár, hogy a kérdező felnő egyszer.

Gyanítom, hogy előbb, utóbb a kérdező párja szakít majd, ha a kérdező nem kezd magával valamit. És akkor mi lesz? Örök időkre anyuékkal fog lakni és soha nem kezd el dolgozni és felelősséget vállalni önmagáért?

"Ebből van esély komoly kapcsolatra?"

Ha őszinte vagy magadhoz, akkor szerintem te is belátod, hogy akkor van esélyed komoly párkapcsolatra, ha alapvetően rendben van a lelki egészséged, van munkád, és ezáltal önálló kereseted, ahelyett, hogy kiszolgáltatott helyzetben lennél, és másra kéne támaszkodnod lakhatás, megélhetés szempontjából.

Neked is az a jó, ha egy kapcsolatban nem kiszolgáltatott fél vagy, aki tartósan a másikra kénytelen támaszkodni, hanem egyenrangú fél, aki adott esetben egyedül, kapcsolat nélkül is képes lenne boldogulni az életben, és emiatt van kellő önbizalma, önértékelése és megküzdő képessége, amikor nehézségekkel kerül szembe az életben.

A helyedben az eljegyzés és az összeköltözés helyett arra törekednék, hogy magamat "rendbe tegyem", ha szükséges, terápiás segítséggel, legyen stabil munkám, társas kapcsolataim, vagyis a saját életem "sínen legyen".

Ha ezek rendben vannak, akkor azok nyilván pozitív hatással lesznek a párkapcsolatodra is, és ott is lehet továbblépés.

Lekésve semmiről nem vagy, nyilván fiatal vagy még nagyon, ha még nem dolgoztál.

Szerintem is csak kifogás.

Én is rohadt szánalmasnak tartom az ilyen életképtelen mentális lepratelepeket, de épp ezért össze sem jönnék velük eleve. Ha ő veled van, de az eljegyzést teszi függővé ettől, akkor nem zavarja eléggé, csak az időt húzza.