Mit tegyek? Képes komoly kapcsolatra?

A barátommal mostanság gyakori téma, hogy mikor és mennyit legyünk együtt.

Ő azt mondja heti egyszer bőven elég lenne, péntek délutántól-szombat délutánig. Vasárnapig is maradhatnék, de az neki tanulós, pihenős nap. Mondtam neki, hogy szerintem tanulni akkor is tud, ha én szombaton ott alszom és vasárnap délelőtt lelépek, de addig is legalább együtt aludtunk, mivel hétköznap nem találkozunk a suli miatt. Mindketten OKJ-zunk.

Ő általában későn szokott végezni a suliban és olyankor szeret haza menni, pihenni, edzeni, tanulni nyugisban. Felajánlottam neki, hogyha kell én szívesen át megyek hozzá hétköznap is, és akkor tanulhatunk együtt, ő közben csinálhatja a dolgait és akkor együtt alszunk aznap. Ez ment is egy ideig (miután sikerült kikönyörögnöm) de utána közölte velem, hogy ez neki sok így, hogy hétvégén együtt vagyunk+még hétköznap is egy napot. Azt mondta nagyon fojtogatva érezte magát a kapcsolatban, tapadósnak tartott.

Azt mondta neki elég lenne csak a hétvége, mert ha többet találkozunk, úgy érzi nincs mellettem élete.

Hétvégente néha mást is csinálna, elmenne a barátaival, vagy csak otthon lenne egyedül és játszana. Én mindig mondtam neki, hogy nyugodtan fordíthat magára is időt, de akkor ha hétvégén emiatt kevesebbet találkozunk, akkor következő héten esetleg hétköznap egy napra találkozhatnánk. Mindig azt mondja a hétköznap nem jó mert későn ér haza, nem tud koncentrálni a tanulásra ha ott vagyok stb...

Egyébként most megbeszéltük, hogy akkor megint beiktatunk egy talit hétköznapra, de félek, hogy megint az lesz mint régen, hogy nem fogja szabadnak érezni magát.

De legalább kompromisszumra hajlandó. Mert ugye mikor említettem neki, hogy nekem több találkára lenne szükségem, végülis megalkudtunk, hogy akkor ez legyen, tehát nem szarja le teljesen, de kicsit azért fáj, hogy neki nincs többre igénye. Mindig úgy kell könyörögnöm neki, hogy talizzunk.

Régen (amúgy még most is) megkaptam, hogy milyen gyerekesen fogom fel a dolgot, mert attól, hogy nem találkozunk folyton, ugyan olyannak kéne lennie a kapcsolatunknak.

Én próbálok megértő lenni, mert megértem, hogy fontos neki a suli, a jövő, de lassan már ott tartunk, hogy ha kérdem tőle, hogy a héten akkor mikor találkozunk, csak annyit kapok, hogy “majd meglátjuk, még nem tudom, hogy alakul a hetem”

Úgy érzem nagyon a fontossági sorrend aljára kerültem. Mindig csak azt hallom, hogy neki ilyen dolgai vannak, ezt el kell intéznie és, hogy értsem meg. Én megértem, hiszen nyaggatni nem szoktam emiatt, inkább kompromisszumot kötök annak érdekében, hogy többet tudjunk együtt lenni. Csak az a baj, hogy én már annyi kompromisszumot kötöttem ennek érdekében és annyira le adtam az elvárásaimat, hogy megmondtam neki, hogyha ez a minimum se teljesíthető az ő részéről, akkor bármennyire is fáj, én már nem tudok benne maradni ebben a kapcsolatban. Erre nagyon megsértődött és csak annyit kaptam tőle, hogy “na szép! Látom ennyire szeretsz! Ha igazán szeretnél, megértenéd, hogy sokat kell tanulnom stb...”

Megmondtam neki, hogyha csak arról lenne szó, hogy a tanulás miatt találkozunk ilyen keveset, simán kibírnám, mert akkor leteszi idén ezt a vizsgát, én is levizsgázom, aztán nyáron többet leszünk együtt. Utána dolgozunk, összeköltözünk stb...

De néha olyanokkal is jön, hogy csak azok a párok találkoznak 2-3 alkalommal egy héten, akik “dohányboltban dolgoznak, nem tanulnak és emiatt sok szabadidejük van, meg akiknek semmi magánéletük”.

Ő mindig azt állítja, a suli miatt nem tudunk találkozni többet, de máskor meg mondja, hogy szerinte a heti egy találkozás elég, meg, hogy az az egy nap hétköznap pluszban az neki már sok, meg nem érzi szabadnak magát.

Egyébként nem egyedül él, hanem a szüleivel, semmire sincs gondja kb.

Egyébként nem állítom azt, hogy nem tanul és csak kamuzik, mert nagyon is tanul, komolyan veszi a sulit, de azért nem annyira, mint ahogy azt állítja. Mert hétköznap mikor hazamegy, játszik is, henyél, sorozatot néz stb...

Úgy gondolom lehet csak annyi, hogy ezeket ugye nem tudná egyedül, chillesben űzni ha én ott vagyok. (Igen nagyon szeret egyedül lenni).

Csak, hogy ezt most még vasárnap is?

Egyszóval heti 6 nap jut magára, a barátaira, a dolgaira, és csak egy nap rám, de ez neki így ideális. :(

19/l