Fiúk, férfiak, túl tudnátok lépni azon, ha a párotok fizikailag bántalmazna (megpróbálná)? Hogyan reagálnátok?

Folyt

Egyszer veszekedésnél a barátom ugy lefogott hogy megmozdulni sem bírtam. Akkor éreztem életemben először a teljes védtelenséget. És féltem. Ágyon voltam fekve. "Rámült", 2 karomat lefogta. Éreztem hogy teljesen a kezében vagyok és bármit megtehetne. En aljas szemétnek érzem őt hogy ezzel visszaélt. Nemhogy még magamban keressem a hibát. És bármikor ha ilyen egy férfi azzal túlmegy!

most akkor valójában először te bántottad őt?

aztán megpróbált megállítani?

látom a szövegértés nem az erőssége pár válaszolónak :D

szituációtól, és a bántalmazás mértékétől is függ.

Minden bántalmazás, vagy annak kísérlete számomra szakítóok.

Persze, azért a körülmények nem elhanyagolhatóak. Inkább úgy mondanám, hogy ha tényleg az a szándéka, hogy ártson, akkor azonnal lapát.

De pl. volt olyan barátnőm, akivel gyakran piszkálódtunk egymással, mármint nem komolyan, hanem amolyan kedves módon. Hát, volt, hogy ő válaszul a vállamba boxolt. :D De most ez nem olyan, hogy na, meg akart verni. Hülyéskedtünk, semmi katasztrófa nem történt, belefér.

"40 éves nőként egy régóta húzódó problémára nem éppen békésen reagáltam a napokban."

Mondjuk azért nem lényegtelen, hogy mi az a probléma, és mi volt a reakció? Mert ha mondjuk 5 éven át napi szinten inzultál azzal, hogy biztos félrelépsz, és mocskos k...ának nevez, ott egyetlen rossz szót nem tudnék mondani arra, ha lekeversz neki egy hatalmas sallert. De ha mondjuk az a probléma, hogy miért 1 kiló kenyeret szoktál hozni reggelente a boltból, és miért nem felet, és egy sima kérdésre te kivered az összes fogát, meg eltöröd az orrát, arra azt mondom, hogy elnézhetetlen, még akkor is, ha ő kezdte a kötekedést. Szóval nagyon nem mindegy, hogy mik a részletek.

"A párom nem ütött vissza, csak lefogott, de ettől is fáj a karom."

Most őszintén: egy verekedő emberrel mi a francot lehet tenni? Aki beindul, azt finoman nem lehet lefogni. És igen, meglehet, hogy olyankor, a másodperc törtrésze alatt az ember nem tudja Newtonra pontosan behatárolni, hogy mekkora erő kifejtése az optimális.

Vagy szerinted mit kellett volna tennie? Elfutnia otthonról? Vagy hagynia, hogy verd?

"Előtte nem volt köztünk ilyen."

Lehet. De úgy tűnik, megoldatlan problémák voltak. Márpedig ha azokat csak a szőnyeg alá söpritek, akkor sajnos gyakori, hogy ez a vége... Kommunikálni kell, és megoldani a problémákat. Már ha lehet. Ha nem, akkor meg vagy köttök valami kompromisszumot, vagy beletörődtök, hogy ez örök konfliktusforrás lehet, vagy adtok magatoknak egy esélyt, hogy netán mással tényleg boldogan éljetek.

A legnagyobb probléma az, hogy általában csak akkor eszmél az ember, amikor már valamilyen szempontból túl késő. Lehet, hogy már randizáskor voltak komoly problémák, de "nem számít", összejönnek, összeházasodnak, aztán 10 év múlva "robban" a dolog. Az a probléma, ami mindig is rendben volt, és ha akkor mindenki megy a maga útjára, akkor most nem lenne probléma.

"Azt mondja, szeret és megbocsát, de nem tudom, ezek után tényleg tud-e bízni bennem."

Miért ne?

Bár mondjuk nem tudom, min szakadt el a cérna? De egy biztos: nem attól fog elszállni a bizalom, ha valami bunkóságot mondok, és lekever egy taslit. Én hasonló helyzetben inkább részéről aggódnék a bizalmon.

Bár mondom, fontos lenne tudni a részleteket is.

#11 "Egyszer veszekedésnél a barátom ugy lefogott hogy megmozdulni sem bírtam."

Mondjuk azért nem mindegy, mit értünk veszekedés alatt? Sima verbális nézeteltérés? Vagy üvöltöttél, rúgdaltál, karmoltál? NAGYON nem mindegy.

Van egy alapelv. Védekezni csak olyan mértékben szabad és illik, amekkora a támadás vélhető mértéke. Akkor is csak akkor, ha nincs kevésbé destruktív módja a megállításának. Tehát ha a barátnőmnagykéssel rontana rám, akkor teljesen jogos és elfogadható lenne, ha mondjuk egy jól irányzott rúgással kirúgon a mezéből a kést, őt meg földre terítem, ameddig a mentők ki nem érnek. (Vagy a rendőrök. Körülményektől függően.) De ha erőtlenül, pusztán szimbolikusan arcon csap, helyzettől és intelligenciától függően vagy ennek a viszonzása az elfogadható válasz, vagy a probléma szóval történő megoldásának kísérlete. Vagy sokszor jobb, ha hagyjuk lenyugodni a dolgokat. Ettől még nem helyes részéről, de nem biztos, hogy az azonos erejű viszontválasz mindig a legbölcsebb dolog, főleg, ha én vagyok az erősebb. De hogy ezért mondjuk úgy megverjem, hogy felrepedjen a szája? Semmiképp nem jogos.

Ez esetben én azt mondom, bár szerintem nem ez a célravezető megoldás, de teljesen jogos.

Nem tudom, mióta vagytok házasok, mióta vagytok együtt, és ez mióta van így? De gondlom, nem mai keletű probléma. Innentől fogva pedig sajnos azt kell mondjam, amit a szőnyeg alá söpört problémákról mondtam. Nekem is volt ilyen kapcsolatom. Igen, férfiként engem is be akartak szabályozni nagyon durva mértékben. Például tételesen számor kellett adnom, hogy milyen nővel/lánnyal mikor, hol, és szó szerint visszaidézve mit beszéltem. Akkor is, ha az a boltos nő volt, vagy a gazdaságis kollegina a munkahelyen, de még akkor is, ha egy idős néni kérdezte meg tőlem, hogy mikor jön a busz.

Fun fact: ennek ellenére ő indoklás nélkül eltűnhetett órákra ("egy nőnek legyenek titkai"), és egyébként sokáig azt sem tudtam, hogy tulajdonképpen hol lakik. (Egyszer az egyik kerületbe ment haza, másszor a másikba. Nem feltltneül gondolok erről rosszat, elég cifra körülmények között nőtt fel, simán lehet, hogy mondjuk külön éltek a szülei, és egyszer egyikhez, mássozor másikhoz ment. Vagy egyszer a saját lakásába, másszor a szülőkhöz. Itt a titkolózás ténye zavart főleg úgy, hogy én meg a boltba nem mehettem át a tudta nélkül.)

De bocsi, elsztorizgattam az időt. :-)

A lényeg: nem egészséges kapcsolat az, ahol nincs meg a bizalom. Sőt, igazából nem is tudnám kapcsolatnak nevezni a szó nemesebbik értelmében. És én azt mondom, ez nem az a kategória, amit "meg lehet javítani". Legalábbis ha hosszabb távon fennáll, akkor nem. A legbölcsebb dolog az ilyen kapcsolatokból mihamarabb menekülni. Az önmagunk arconköpése is, ha olyan mellett vagyunk, ha olyat engedünk maximálisan közel magunkhoz, aki ezzel szemben alapszinten sem tart méltónak ugyanerre a helyre.

Az, hogy te még itt magadat ostorozod? Ez pedig bocsi, de komoly pszichés problémákra utal. Van benned tartás?? Vádaskodik, nem tisztel, gyakorlatilag egy verbálisan bántalmazó egyénnel élsz együtt, és akkor még azon rugózol, hogy te miért vágtál vissza a folyamatos bántásokra? Kb mintha késsel támadnának rám egy sikátorban, én utána meg még én sopánkodnék, hogy miért rúgtam tökön a támadót ahelyett, hogy hagytam volna, hogy leszúrjon?

"amit simogatni, ölelni szoktam"

Igen, az a baj, hogy azt szoktad simogatni és ölelni, aki semmibe vesz.

"és azt az arcot karmoltam, amire olyan jó ránézni"

Olyan jó ránézni, amikor feltételezi, hogy egy r**anc vagy.

Nem látod reálisan a dolgokat. Hogy alapból is ilyen voltál-e, vagy ő érte el mesteri manipulációval, meg némi Stockholm-szindrómával ezt, atz nem tudom. De neked első körben egy pszichológus kellene, aztán meg egy FÉRFI. Aki tényleg férfi, és nem egy pöts.