A félig bántalmazó embereknek lehet valamivel javítani a lelkivilágán? Tehát ha valaki időnként rendes, kedves, figyelmes, és amikor bekattan nála valami akkor elkezd verbálisan bántalmazni és néha kezdetlegesen fizikailag is (pl ráncigálás).

menekülni, mert ilyen nincs! az sima bántalmazó,csak még nincs kifejlődve rendesen. először mindegyik lightosan kezdi. majd rosszabb lesz, főleg ha függésbe kerülsz tőle valahogy.

egy normális emberben 0 ilyen hajlam van, aki nem bántalmazó, az soha nem bántalmaz.

Ne akarj ilyen mellett maradni. Én próbáltam. Mindenféle kisebbségi komplexusa, önbizalmamhiánya dolgai voltak. Amiből jött a rögeszmés féltékenység. Rendszeresen krvázva voltam mindenért. Egyszer megtiltotta, hogy egy fiú osztálytársammal beszélgessek. Akkor voltam végzős gimnáziumban. Valahogy megtudta, hogy szoktam dumálni vele. A sráccal semmi közünk nem volt egymáshoz. Még 5 évvel később is ezt hallgattam tőle. Beteg volt az agya, de nem kapcsoltam még így se. Volt ráncigálás is meg minden. Annyira leépítette az önbizalmamat, hogy elhitette velem azt, hogy rajta kívül senkim sem lehetne. Hát tűrtem. Egy pofon, majd kettő. De tűrtem. A harmadiknál hagytam el végül. Senki sem tudta, csak mi ketten, hogy erőszakoskodik velem. Mindenki azt hitte, hogy harmonikus tökéletes a kapcsolatunk, mert mindenki ezt látta. Aztán apám tudomására jutott, hogy többször megütött. Mondta, hogy csak még egyszer találkozzon vele és úgy elveri, mint szódás a lovát.

7 évet voltam ebben benne. Voltak jobb pillanatok, jobb időszakok, de pár évente előjöttek ezek belőle. Nyilván az apja verte őt is meg az anyját is, ezt a mintát hordozza magában. Utólag belegondolva jó nagy hülye voltam, hogy ezt tűrtem. Senkinek nincs joga sem verbálisan, sem non verbálisan bántalmazni a másikat.

Hidd el, jobb lesz, ha keresel egy normális pasit. Őt meg hagyd el. Sok fájdalomtól megkíméled magadat.

2-es vagyok. Csak sejtem, hogy férfi a bántalmazó fél, de ha nem akkor elnézést kérek. Engem nőként férfi abúzált éveken keresztül nagyon durván.

Kérdező, nagyon ragaszkodsz az illetőhöz. Nincs értelme, hidd el. Nem tudod megjavítani. Én ezt is próbáltam. Az utolsó félévben pszichológushoz küldtem. Nem tudtam elmenni vele, állandóan dolgoztam. Eüs vagyok, rengeteget melóztam állandó éjszakában. Bízni akartam benne. Ő azt mondta, hogy volt pszichológusnál, többször is, de bizonyítani semmivel sem tudta. Csak a becsületszava volt. Sose derült ki, de én szerintem ő sose járt pszichológushoz. Csak mondta nekem, hogy ne pampogjak és elégedett legyek. Ugyanolyan agresszív volt velem, semmi változás nem történt. Az ő élete nem a te életed. Amíg ő maga nem jön rá arra, hogy baj van, segítség kell, addig nem lesz semmilyen változás sem. Próbálhatod te kezelgetni, nem fog menni. Leírás alapján az exemnek - szerintem - impulzus kontroll zavara van/volt. Ehhez kevés voltam. Szakember segítsége kellett volna. Szerintem a te párodnak is hasonló problémája lehet. Nem "bolond", csak mentálisan beteg. Lehet akármilyen jó ember, ha eldurran az agya és agybafőve ver téged. Én nekem ez a rémkép jött elő a harmadik pofonnál, és akkor úgy voltam vele, hogy inkább egyedül halok meg, de ez nem jó így. 5 év telt el azóta, de a gyomrom öszeszorul. Magadban is lelki kárt teszel, ha ennek kiteszed magadat, ráadásul tudatosan.

Egyébként attól, mert valahol azt olvastad, hogy az emberek 50% bántalmazza a párját valahogyan az nem jelenti azt, hogy ez normális és tűrni kell! Nem, nem kell tűrni semmit sem, ami neked rossz, ami neked fáj! Amíg a férjemmel nem találkoztam, azt hittem én is, hogy az a normális, ha bántanak. Ezt érdemlem. De ez nem igaz. A férjem olyan ember, akivel alig veszekszünk, nincs oktalan féltékenység, nem kiabál velem, még a hangjátbsem emelte fel szinte soha. Nem abúzál szóban sem. Soha sem voltam lelkileg annyira kiegyensúlyozott, mint most amilyen vagyok mellette. Ha tudom, hogy lehet ilyen is egy kapcsolat az első pofonnál elhagyom az exemet.