Követnéd a párodat?

Nem követném. És fordított esetben én sem vállalnám el.

Aki ilyen tehetséges, az Magyarországon is el tud érni valamilyen szintet. Aki meg itt senki marad, annak külföldön sem lesznek túl nagy lehetőségei.

Nem mondanám neki, h húzza ke a WC-n, de sok sikert kívánnék. Én nem mennék, nekem itt teljes az életem.

N 30

Volt nár falusi barátom aki azt akarta koltozzem oda hozzájuk.

Ez azzal járt volna hogy hajnalban kelek minden nap bejárni a munkámba (ami az én albim mellett van 10 percre de járjak be falurol busszal), ha gyerekunk lett volna annak még általános iskola se volt a kozelben, a gyerekek is allandoan hajnalban keltek volna buszozni suliba, munkahely lehetoseg megint nincs náluk, es be akartak fogni fát cipekedni fűtéshez és kritizálták a főztömet, es az anyja még abban is dirogált hogy mikor moshatom a ruháim mikor nem, meg hogyan mosogatok, nem mehettem wc re amikor neki kellett dolgoznom

(Kiprobáltam náluk 1 hetet es 1 hét mulva megköszöntem nekik)

Es anyagilag le akartak húzni.

A fia szerint meg az anyai házukban kéne élni meg az a ház az övé ha az anyja meghal. Es erre "gyúr",azaz ő örökre ott is marad.

Nem követném és nekem is alap, hogy az ilyesmit megbeszélem a másikkal, mielőtt egyáltalán elfogadom, mert ha az illetővel tervezem a jövőt, nem is kérdés, hogy ez közös döntés.

Nekem is volt már ilyen lehetőség az életemben, egy évet kellett minimum Kanadában lennem. Szakmailag nagyon klassz lett volna, minden más szempontból meg összezuhantam volna teljesen. Annyit nem ér egy jó szakmai lehetőség, hogy minden mást leromboljak az életemben érte. Másban is haladni akarok.

Ironikusan rá fél évvel kaptam egy jobb lehetőséget idehaza.

Nehezen tudom elhinni, hogy az angolommal gond lenne, mivel itthon is itthonülősek vagyunk, igy nekem nem okozna különösen gondot ott is otthonülni :-D

Mondjuk ha NY-ba akarna menni vagy USA-ba, igencsak elgondolkodnék, mert oda nem vágyom.