Tényleg mindig mindenhová követnem kellene a férjem? A szüleihez is minden alkalommal?

Javítsatok ki ha tévedek, de úgy tudom az anyóssal való jó kapcsolat egyik alapköve hogy ne találkozzunk túl sokat. Jelenleg albérletben lakunk, a férjem szüleihez közelebb, kb fél óra, az én szüleim kb 50 perc távolságra vannak. Az ő szüleikhez hetente járunk, a tervek szerint max 2 órára, de mindig elhúzódik 5-6 órára is akár, mert az anyósom rengeteget beszél. Az én szüleimhez viszont jó ha havonta 2x eljutunk, bár tény, hogy olyankor 7-8órát töltünk ott. Az elmúlt hétvégén a páromnak nagyon erős fejfájásra volt, pedig még volt beszélve, hogy vasárnap mindkettőnk anyukáját meglátogatjuk és felköszöntjük. Mivel a férjem elég rosszul volt, felhívtuk a szülőket hogy sajnos mégsem tudunk menni. Az én szüleim abszolút megértőek voltak, jobbulást kívántak meg ilyenek. Az ő szülei viszont ragaszkodtak hozzá hogy elmenjünk legalább annyira hogy elvigyük az ebédet, amit főztek nekünk. Aztán amikor ott voltunk, elkezdték hogy most semmiképpen ne menjünk az én szüleimhez, nehogy megfertőzzük őket, és másnap menjünk koronavírust teszteltetni. Bevittem kocsival a Szent Imre kórházba, de természetesen az anyósomnak feltétlenül szükséges volt eljönnie, hogy "segítsen nekem aggódni, még első kézből hallja a híreket az ő drágalátos fiacskájáról". A vége az lett hogy egész nap halgathattam a folyamatos szövegelését, és a férjem nekem nem is vette fel a telefont, az üzenetekre sem válaszolt, csak az anyukájával beszélt. Az eredmény végül negatív lett, de kiírták 2 hét önkéntes karanténba. Ezt ugyan mindkét anya szerint be kéne tartani, azonban a mai napon az apja felhívta, hogy megyünk e és milyen kaját rendeljen a hétre. A férjem persze igent mondott, szívesen megy, a szokásos időben stb. Én viszont mondtam neki hogy karantén van, jobb lenne nem mászkálni, stb, de nem érdekelte. Akkor mondtam neki hogy jó, menjen ha akar, de én most inkább nem szeretnék. Ezen pedig úgy vérig sértődött hogy azóta sem szól hozzám. Pedig mondtam neki hogy nagyon szeretem őt is meg a szüleit is, de most egy kicsit sok volt belőlük egyszerre, nekem is hiányoznak az én szüleim, velük egyébként is sokkal régebben találkoztunk, és amúgy meg karanténban kéne lenni. Azt is elmondtam neki hogy eszemben sincs közé és a családja közé állni, ő nyugodtan menjen ha akar, de őt most semmi nem érdekli, csak az hogy én nem akarok vele menni és ezen van így megsértődve. Nekem viszont kell most egy kicsit több idő nélkülük, hogy ne kapjak fel a vizet ha megint ugyanazt kezdik el nyomatni, amiből már Nagyon elegem van, ne veszekedjek velük és megmaradjon a jó kapcsolat. De kicsit úgy érzem az anyukája nagyon rátelepszik a férjemre, rajta keresztül pedig a házasságunkra. És attól tartok hogy a férjem ezt nem veszi észre. Mit tehetnék? Mégis menjek vele és próbáljam építeni annak a bizonyos pohárnak a falát mielőtt túlcsordul? Vagy hagyjam a sértődésében és álljak ki a saját lelki békémért? És hogyan távolítsam el az anyósomat egészséges távolságra a házasságunktól?