Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Van itt olyan háztartásbeli nő, aki szeret is az lenni?
Én alapvetően nem vagyok annak a híve, hogy csak a férfi dolgozzon és a nő csináljon meg minden házimunkát, de mostanában gyakran elgondolkodom, hogy egyszerűbb lenne. Felkelek amikor akarok, haladok a házimunkával (gyerek nélkül nincs olyan sok), nem este 6-ra érek haza, hanem eleve otthon vagyok, végzek kora délutánig, főzök, aztán szabadidő.
Csak "zsebpénzt" kérni apámtól sem szerettem, úgyhogy a páromtól sem szeretnék, max úgy működhetne, ha kapnék egy társkártyát.
Nézd, nyilván a többség szívesebben lenne otthon, minthogy dolgozni kelljen.
Ezzel a felállással az a baj, hogy ha a pasi dobbant, mihez kezdesz?
#8 vagyok
Nálunk pl az a helyzet hogy a férjem és nem pasim.
A ház 100%-bán az enyém így sok bajom nem lehet.
A korábbi munkámat bármikor újra tudom kezdeni, az is saját vállalkozás volt, rugalmas munkaidőben.
Azért az ember mindig legyen előrelátó. Persze jó a házasságunk de történet egy haláleset is akár.
#8-as: Mennyi idobe telt megszokni/elfogadni, hogy alig latod a ferjedet?
En kiborulnek ilyen idobeosztastol.
Mi legalabb heti ketszer kenyelmesen megreggelizunk, es ketszer korabban fejezzuk be a munkat, hogy legyen idonk egyutt.
15
Napközbeni többször jön haza, sok a munka mivel magunknak csináljuk. De az időnket is mi osztjuk be. Számlázunk napközbeni vagy elmegyünk együtt felmérni egy munkát. Van hogy ő viszi/hozza a gyerekeket vagy épp ha nem volt időm főzni elmegyünk együtt ebédelni.
De olyan is előfordul hogy ebéd után együtt alszunk egyet 🙂
"Én alapvetően nem vagyok annak a híve, hogy csak a férfi dolgozzon és a nő csináljon meg minden házimunkát"
Én (F) sem, és barátnőm sem. Sőt, még azt sem szereti, ha csak úgy költök rá. (Pedig szívesen teszem.)
Én azt mondom, hogy a háztartásbeliség, vagy ha csúnyábban akarok fogalmazni: az eltartottság egy rémesen kiszolgáltatott helyzet. Rövid, és hosszú távon is. Egyrészt: onnantól sakkban lehet téged tartani. Persze, nyilván, egy tökéletes kapcsolatban ilyen fel sem merülne, de ne gondold azt, hogy mindig minden kapcsolat olyan tökéletes! Onnantól fennáll a veszélye, hogy tőle fogsz függni, és bizony még komoly érzelmi zsarolásnak is teret enged. Ahogy barátnőm fogalmazta: ő egy ilyen kapcsolatban cselédnek érezné magát, és nem társnak.
Másrészt: mi van, ha egyszer tönkremegy a kapcsolat? Mondjuk nem 1-2 hónapon belül, hanem több év múlva. Neked nem lesz semmid, nem tudod azt mondani, hogy holnaptól kiveszel egy albérletet, mert se pénzed, se munkád nincs. És ha már munka: majd ha netán 30+, vagy 40+ évesen mégis dolgozni kényszerülsz, nem mutat jól az önéletrajzodban az, hogy tizenakárhány évig munkanélküli voltál.
Meg aztán: miből lesz nyugdíjalapod?
Szóval: azért elég sok a buktató, és mind érzelmi, mind anyagi szempontból erősen megfontolandó, ha az ember ilyesmibe akarna belevágni.
"Felkelek amikor akarok, haladok a házimunkával (gyerek nélkül nincs olyan sok), nem este 6-ra érek haza, hanem eleve otthon vagyok, végzek kora délutánig, főzök, aztán szabadidő."
Nem biztos, hogy ez háztartásbeliként is így lenne. Főleg, ha netán még gyerek is lesz.
"Csak "zsebpénzt" kérni apámtól sem szerettem, úgyhogy a páromtól sem szeretnék, max úgy működhetne, ha kapnék egy társkártyát."
Mert az gyakorlatilag nem ugyanaz?... Sőt...
"mindent a férfi fizet, ő megkeresi a pénzt, de ki van szolgálva"
Jól írod. Ki van szolgálva. Onnantól te egy alárendelt szerepet fogsz betölteni, és bizony ki kell szolgálnod őt, ami pont nem azt jelenti, hogy akkor, és azt csinálsz, amit akarsz.
#8 "Férjem reggel 5-kor Kel, este 7 körül ér haza így szerintem ìgy a reális hogy én csinálom meg az itthoni dolgokat.
Szeretjük mindketten ezt a felállást."
Háát nem tudom...
Én férfiként nem igazán szeretném, ha naponta 14 órát lennék távol, és csak aludni, meg ha van még energiám hozzá, d*gni járnék haza. Meg hogy őszinte legyek, barátnőm sem örülne ennek.
#14 "Valaha ez volt a hagyományos családmodell"
Valaha az is megszokott volt, hogy a szülők mondták meg, hogy kivel KELL összeházasodnod.
Valaha az is megszokott volt, hogy a nőnek még szavazati joga sem volt, sőt, házasság után semmibe nem volt beleszólása. (Innen ered az "uram" kifejezés.)
Én meg azt mondom, hogy attól, hogy régen valami ""működött"", az még nem azt jelenti, hogy az jó is volt. Nem tudom, ha megkérdeznénk egy 100-150 évvel ezelőtt élt nőt, hogy mit mondana, mennyire boldogabb úgy, hogy mástól függ, és fél napot a mosógép, fél napot meg a teknő mellett kell dolgoznia, mint úgy, ha rendes, szabad ember lehetne, akinek akár lehetne iskolai végzettsége, és normális munkája is?
Mert amúgy régen ez nem arról szólt, hogy kényelmesen el tesz-vesz a nő otthon. Nem volt még automata mosógép, mosogatógép, miegymás. És úgy nagyon mellékesen: szex akkor volt, amikor a férfi akarta. A nőnek még a saját teste, és szexuális akarata felett sem volt joga dönteni.
"Csak egy informatikus vagy jól menő vállalkozó férj kell hozzá."
Meg egy tiedéhez hasonló értékrend. Gratulálok hozzá. ;-)
#15 "En kiborulnek ilyen idobeosztastol."
Én is, és barátnőm is. Hiába a többlet pénz, ha az megöli a kapcsolatot. (És ha úgy van, még az embernek az egészsége is rámehet.)
17!
Olvasd el a másik válaszom, hogy egy nap hányszor találkozunk, ebédelünk, pihenünk sőt még családi életünk is van nem csak dugunk baszki 🤣🤣
Elég szár életed lehet ha neked a leírásból ennyi jött le
#8
#13
#16
Tizenkilenceske...
Te sem sokat dolgoztál agráriumban ha ilyen nettó fas*ságokat le tudtál írni 🤣
Köszi azóta is boldog házasságban élünk a 2 gyerekünkkel
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!