Válságban van a házasságunk? Gyereket szeretnénk, de nem jön össze és a férjem úgy érzem nem tesz eleget.

Már több, mint egy éve nem jön össze a baba. Alapvizsgálatokon vagyunk túl, én kicsit előbbre tartok talán. Magas volt egy hormon szintem (prolaktin), de már szedek rá gyógyszert.

A férjem andrológiai vizsgálaton volt, ahol kiderült, hogy nem valami jó az "anyag", alapból kevés a spermium, és még abból is kevés, ami élénken mozog. Összességében azt mondták, hogy nem jó, de nem is tragikus. Várnak rá még további vizsgálatok, írnak fel neki gyógyszert talán, meg ajánlottak vitaminokat, amiket most szed.

De nem ebbe az irányba akarok elmenni, mert akkor másik kategóriába írtam volna ki a kérdést.

A gondom ott kezdődik, hogy megismerkedésünk óta cigizik, és az utóbbi 1-2 éve a sörre is rászokott. Nem issza magát részegre, de azért napi szinten minimum egyet-kettőt megiszik. Szóval ez már alkoholizmus, max még nem olyan súlyos.

Cigiből mára már elektromost szív, amiben szerintem a nikotin több és többet is szívja, mint annó a sima cigit.

A lényeg a lényeg, mindkettő káros szenvedélye okozhatja ezt a nem túl jó sperma eredményt.

Én már előtte is mondtam neki, hogy le kéne szokni ezekről, ha gyereket akarunk. Aztán amikor elment erre a vizsgálatra tök büszke voltam rá, mert még nem volt ilyesmin és eléggé komfort zónán kívül esett neki (heréket vizsgáltak, meg ugye az "anyagot" amit itthonról kellett vinni). És amikor kijött és mondta, hogy nem lett jó az eredmény, komolyan azt hittem, hogy akkor majd ettől végre komolyabban megpróbál leszokni legalább vagy egyikről vagy másikról.

De eltelt már egy hónap és semmi jelét nem látom, hogy tényleg próbálkozna...

Azt mondta a piáról még előbb le tudna szokni, mint a cigirők, de mégis megvette most is a karton sört...

Eddig is voltak hullámvölgyek, de úgy érzem ez most tényleg olyan dolog, ami akár váló ok is lehet részemről. Volt már valaki ilyen helyzetben? Mit lehet ilyenkor tenni? Meddig legyek türelmes?