Akar még tőlem vajon valamit?

Megismerkedtem egy sráccal még nyáron. Sokat e-maileztünk, majd randizgattunk szeptermerben. Sajnos egy kicsit messze lakik tőlem, és nehéz volt összehozni a randikat is. Így ő szakított. Azt mondta, hogy ő sajnos nem tudja így vállalni ezt az egészet. Mert én rendes, kedves, aranyos lány vagyok, de nem megy neki. Elég zűrös időszakon volt túl, költözés még messzebbről, új munkahely, és elfáradt. Békében váltunk el. Azóta is többször msn-eztünk, sőt decemberben találkoztunk is, mert egy klubba járunk, ahova ő hívott meg tagnak egyébként a szakításunk után. Amikor találkoztunk elég sokat beszélgettünk, és rákérdezett, hogy van-e barátom. Mondtam, hogy nincs. Én is megkérdeztem, hogy udvarol-e valakinek, azt mondta, hogy most nem, nincs hozzá ideje, kedve, energiája. Megkérdezte, hogy itthon a szüleim nagyon utálják-e, meg ilyenek. És utána olyat mondott, amit alig hittem el. Jövőre abban a városban tanulok tovább, ahol ő lakik, ha minden jól megy. És azt mondta, hogy ha nekem nem lesz ellenemre, illetve akkor sem lesz barátom, akkor esetleg megpróbálhatnánk újra, mert akkor ugye a távolság nem lenne gond. Az igazság az, hogy én nagyon szeretném, mert én még mindig őrültem szerelmes vagyok bele, nem tehetek róla, nem tudom kiverni a fejemből. És most azon töprengek, hogy vajon komolyan gondolta, amit mondott, vagy ez csak egy hiú ábránd részemről. Nem igazán van tapasztalatom sajnos párkapcsolati témában. Nekem ő volt az első barátom. Megéri most várni szeptemberig, vagy hagyjam az egészet, hiszen úgysem fog szeretni? Mert ha szerelmes lenne belém, akkor kellenék neki úgyis, hogy nagy a távolság.

Köszönöm azoknak, akik végigolvasták ezt az elég hosszú kérdést. Előre is köszönöm a válaszokat!