Ez szerintetek normális?

Akkor ezt írnod kellett volna az infoban.

De mondjuk példat tudsz felhozni milyen helyzetben és hogy mit mond? ^^

Akkor el kell dönteni, hogy megeri-e vele maradnod.

Ebben tanácsot nem adhatok, viszont annyit tehetsz, hogy elmagyarazod neki, hogy neked ez kevés, többet szeretnél belőle lelki szinten.

Ha nem változtat, meg sem hallgat, akkor szerintem egyértelmű mit kell tenned!

11-es vagyok.

Hát itt akkor nem az a probléma, hogy az anyós jelölt ajándékába beleadott 50 ezret. Nuku köztetek a kommunikáció. Amiket leírtál ide, azt mondd el szóról szóra neki is. Hátha észreveszi, hogy neked valami nem jó.

Mert ők ezek szerint többet érnek számára mint te megjatszas szintjén, te még annyit se, mert már egyszerűen nem szeret és mert nincs belőled úgymond haszon.

#33-as voltam.

Nekem még mindig ködös ez a dolog, hiába válaszoltál már sokszor a kérdéseinkre.

De úgy érzem, ez mélyebb probléma mint amit a kérdésben leírtál.

Lehet, ő ilyen ember amolyan tényleg magányos farkas, csak kifele mást mutat. Ezt azért is mondanám biztosra ennyi információból, mert amúgy én is hasonló vagyok/voltam. Hozzám közel kerülni annyira, hogy bizalmasa legyek valakinek, nagyon nehéz kihívás. Nekem mindig a családom volt az első, volt pár "nagy szerelem" fiatal felnőtt koromban, de senki sem tudott közülük annyira közel kerülni, hogy mi legyünk mindenben egymás támaszai, így rendre elutasítottam a lánykéréseket is. Aztán jött egyvalaki, aki teljesen más volt, pedig nekem nem voltak hülye pasijaim, mind normális kedves ember volt. De ő benne volt valami plusz, ami megfogalmazhatatlan, megfoghatatlan. Ő a bizalmasom lett, és a mai nap pedig a férjem, immár 7-éve. Nem lehet, hogy ti nem illetek össze? Te többet szeretnél, ő pedig maximum olyan szinten lenne veled, ami most van.

A kérdésben feltett problema szerintem amúgy nem probléma, úgy vélem túlreagálod, de az előző válaszokban adott információk alapján lehet, csak azért reagálod túl hiszen olyan, mintha nélküled hozna mindenben döntést. Nyilván nem kell az engedélyed, nem arról van szó hogy engedélyezned kell valamit, egyszerűen kedves gesztus lenne, ha csak elmesélné, vagy kikérné a véleményed arról hogy pl: szerinted elég 50.000 ft beleadnom az autóba? És máris bevagy vonva a dologba. De amúgy, ha ez az egy eset lett volna, én is azt mondanám ezt engedd el mert nem jelent semmit.

Mi a férjemmel közös kasszán vagyunk, mégis vannak olyan élethelyzetek, amikor hirtelen kell döntést hozni egymás nélkül, a pénzről. Előfordult pl, hogy a testvérem és említettem, a családom nagyon közel áll hozzánk, tehát a testvérem kölcsön kért hirtelen, bajban volt, és persze a férjem engedélye nélkül adtam neki pénzt. Tudtam hogy nem kell az engedélyét kérnem, hogy ő is azonnal adna, és az ő testvérének is azonnal adnánk ha kérne. Így amikor hazajött, mondtam neki hogy adtam pénzt és nem 50.000ről van szó, amire csak annyit mondott: helyesen tetted. Viszont mi mindent megbeszélünk, volt amúgyis erre is forgatókönyvünk, ha testvér kér adunk.

Én a helyedben mélyen elgondolkoznék ezen a kapcsolaton. Mert te szenvedsz itt, ha valami neked nem jó és az ésszerű és normális kérés lenne tőled, hogy ossza meg veled a gondolatait és az érzéseit, és nem teszi, akkor jogos a követelésed és valami nem jó neked ebben a kapcsolatban. Egy PÁRkapcsolatnak arról kellene szólnia, hogy jóban-rosszban együtt vagytok, egymásra támaszkodtok. Ha neked ez a felállás nem felel meg, miért élnél közösségben valakivel?

Szia.

Pont ilyen kapcsolatban vagyok benne, teljesen kizár az életéből, max tőmondatokban mondja el, hogy mi van.. Bosszantó amúgy, de mégis van benne valami, amiért nem vagyok képes elhagyni őt.