Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Párkapcsolatban tapasztaltabb, idősebb emberek véleménye?
Én 23, párom 24 éves. Ez csak azért lehet jelentős, mert fiatalok vagyunk és sok mindent egymás mellett tanulunk meg, hiszen mégis ez az első olyan kapcsolatunk, ahol együtt is élünk már pár éve.
Én magam miatt is igyekszem fejlődni és egyre "jobb" énemmé válni, alakítani a reakcióimat nehéz helyzetekre. Párom ilyen téren még hátrébb van, engem azért több inger ért életem során és nekem volt már egy hosszú kapcsolatom előtte. Ennek ellenére látom, hogy őszintén szeret és igyekszik, hogy jó legyen. Sokáig nehéz volt, de már bízom benne, hiszek benne és kialakult az évek során az a "család" érzés közöttünk. Egyetlen problémánk van : ha veszekedés akad, akkor ő lezárja magát és passzív, indulatos lesz, én pedig szinte mániákus (gyerekkoromból hozom a viselkedést, szülők hiánya) és teljesen össze török, napokra, hetekre traumatizál egy ilyen veszekedés. Biztos vagyok benne, hogy egyikünk viselkedése sem a megfelelő. Bár én mindig úgy indítok, hogy nyugodt hangon, korrekten, értelmes hangnemben próbálom megbeszelni, de amint látom, hogy nem ért meg, akkor már átmegy könyörgésbe, ő még jobban lezárja magát.
Szeretnénk kitartani egymás mellett, nagy terveink vannak, ám ezen dolgozni kéne, de bevallom, nem tudom, mi lenne a legjobb megoldás. Gondoltam már arra is, hogy nem kéne mindent megpróbálnom megbeszelni, ha eddig sem ez vált be.
Van számunkra valamilyen tanácsotok, hogy veszekedés során a kommunikáció/hamarabbi lezárás fejlődjön?
Köszönöm szépen
"Tagadod, hogy nem működőképes a kapcsolatotok a jelenlegi formájában, mert szereted, de ez nem változtat a tényeken"
Ha van egy lovam, ami minden létező sportágban nagyszerűen teljesít, egyedül a piros színű másfél méteres ugró akadály előtt bukik meg, akkor számomra az a ló nem defektes teljes egészében... Szóval ezzel nem tudok egyet érteni.
"Egyetlen problémánk van : ha veszekedés akad, akkor ő lezárja magát és passzív, indulatos lesz, én pedig szinte mániákus (gyerekkoromból hozom a viselkedést, szülők hiánya) és teljesen össze török, napokra, hetekre traumatizál egy ilyen veszekedés."
Az, hogy ő jelenlegi állapotában nem alkalmas kapcsolatra, mert nem alkalmas kezelni a személyközi konfliktusokat, egy dolog, de neked ez a viselkedés egy hatalmas veszélyforrás arra, hogy bantalmazó kapcsolatban maradj. És ez egyébként a többi válaszodból is érződik. Én a helyedben elsősorban magamon kezdenék el dolgozni, hogy legyen egy egészséges "lelki immunrendszerem", ami megvéd attól, hogy szerelemből tönkretegyem magam. Utána lehet dolgozni a kapcsolaton is, miután reálisan látod magad és a párod is.
Elsősorban egyéni terápiát javasolnék egy kötődési problémákra specializálódott szakemberrel.
24,25,26,27, köszönöm, ezek korrekt válaszok, és a kérdésemre adtatok választ.
24, igen, tudom, hogy magamon dolgoznom kell, de főleg azért is, hogy ne érezzek mindent bántásnak, ugyanis ezt anyukámtól tanultam, akit az is vérig sértett, ha sót tettél a levesbe, amit főzött, és egy egész délutános vita lett belőle. Sajnos ezt innen tanultam és talán ezért is zár le annyit a párom előttem.
26, 27. Erre próbáltam rá világítani, hogy igen, benne is ott a szándék, csak ahogy neki is mondani szoktam, "buta gyerekek vagyunk még, és nem tudjuk, hogyan szeressük egymást megfelelően". Az exemmel valóban voltak gondok, főleg, hogy nem voltam ott a jövőjében. És mégis ő engedett el, nem én őt. Akkor biztos nem fogom azt a férfit elengedni, aki prioritásként kezel, mindenhol helyet csinál nekem az életében és azon van, hogy mindent megadjon. Büszke vagyok a fejlődésére, egyszerűen a konfliktus kezelés egyikünknek sem megy az elszúrt nevelésünk végett
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!