Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Párkapcsolatban tapasztaltabb, idősebb emberek véleménye?
Én 23, párom 24 éves. Ez csak azért lehet jelentős, mert fiatalok vagyunk és sok mindent egymás mellett tanulunk meg, hiszen mégis ez az első olyan kapcsolatunk, ahol együtt is élünk már pár éve.
Én magam miatt is igyekszem fejlődni és egyre "jobb" énemmé válni, alakítani a reakcióimat nehéz helyzetekre. Párom ilyen téren még hátrébb van, engem azért több inger ért életem során és nekem volt már egy hosszú kapcsolatom előtte. Ennek ellenére látom, hogy őszintén szeret és igyekszik, hogy jó legyen. Sokáig nehéz volt, de már bízom benne, hiszek benne és kialakult az évek során az a "család" érzés közöttünk. Egyetlen problémánk van : ha veszekedés akad, akkor ő lezárja magát és passzív, indulatos lesz, én pedig szinte mániákus (gyerekkoromból hozom a viselkedést, szülők hiánya) és teljesen össze török, napokra, hetekre traumatizál egy ilyen veszekedés. Biztos vagyok benne, hogy egyikünk viselkedése sem a megfelelő. Bár én mindig úgy indítok, hogy nyugodt hangon, korrekten, értelmes hangnemben próbálom megbeszelni, de amint látom, hogy nem ért meg, akkor már átmegy könyörgésbe, ő még jobban lezárja magát.
Szeretnénk kitartani egymás mellett, nagy terveink vannak, ám ezen dolgozni kéne, de bevallom, nem tudom, mi lenne a legjobb megoldás. Gondoltam már arra is, hogy nem kéne mindent megpróbálnom megbeszelni, ha eddig sem ez vált be.
Van számunkra valamilyen tanácsotok, hogy veszekedés során a kommunikáció/hamarabbi lezárás fejlődjön?
Köszönöm szépen
válasza:Hallgatni arany - néha. Próbáld meg magadban átgondolni, hogy valóban akkora jelentősége van e dolognak, amit megbeszélnél vele, vagy magadban helyre tudod e rakni, hogy "elengeded".
Aztán a következő, hogy próbálj meg mindig a jó dolgokra koncentrálni, mert akkor már a fejedben háttérbe fognak szorulni a problémák és nem látod majd "akkora problémának".
válasza:#1 minden kapcsolatban előfordulnak veszekedések, ez természetes dolog, nem ettől lesz egy kapcsolat toxic. Ha viszont gyakoriak, heti rendszerességgel vannak, az már toxic, ilyen esetben én inkább elengedném a kapcsolatot, ha nem tudtok dolgozni rajta. Ha egy kapcsolat több feszkót generál, mint boldogságot, akkor el kell engedni.
Amúgy elég nehéz változtatni azon, hogy ki hogy kezelje az indulatait, a veszekedést. A dühtől mindenkinek elborul az agya, olyankor nem tudunk gondolkozni. Ő úgy kezeli az indulatokat, te meg másképp, ezt vagy elfogadjátok, vagy nem illetek össze. Szerintem.
válasza:Az elsőnek : azzal kezdtem, hogy érettebb emberek véleményét szeretném, szerintem alapból egy ilyen ember nem fogja a toxic szót használni. Egyébként meg ha én erre mondok véleményt, egymást ápolni, ott lenni a bajban és közös jövőt építeni nem "toxic", főleg, hogy mindketten látjuk a hibát, nem élvezzük a hibát és a végét akarjuk - erre a háromra pedig nem képes egy toxic ember.
Második : köszönöm, akkor vegulis erre úgy van lehetőségem, ha először elvonulok kicsit
válasza:Egy normalis kaocsolat nem ilyen izzadtsagszaguan mukodik hogy mit hogy tegyek es még egy beture is figyelni kell h mit hogy mondok es megbeszelni minden sz.rt.
Hanem magátol jön ördülékenyen nem kell konyvekbol szakirodalombol tanulni, elemezgetni meg gorcsolni rajta
Igy ertettem h toxic vagy eroletetett f.s az egész.
Rendben, kedves 1 és 4, akkor tartsd meg a véleményed. A gyk lényege, hogy a kérdésre válaszolunk, te pedig csak szorod a nem kért véleményed. Legyen szép napod, de nem változtat semmit bennem, amit te gondolsz.
Hármas : én embert jól kezelni az indulatait még sajnos sosem láttam, mindenkiből valahogy kijon a düh, de csak lehet ezt valahogy csillapítani.
válasza:Nekem is volt ilyen kapcsolatom és több ilyen barátságom is. Nem működött más, mint megmondani a másiknak, hogy ha kilép azon az ajtón és rámbssza ahelyett, hogy maradna és lemeccselnénk majd megbeszélnénk, akkor többé már nem jöhet vissza.
Ez a csenddel verés meg a passzív-agresszív dac lehetetlenné teszi, hogy kommunikáljatok. Komolyan, ennél már az is jobb, ha a másik kihisztizi magát ott helyben és utána tisztább fejjel meg tudjátok beszélni. Ez viszont így manipuláció. Mindig el fogja érni, hogy te menj utána és söpörd a szőnyeg alá a dolgokat, mert ő ilyen. Nem akarja megbeszélni, mert nem tudja kezelni a konfliktust. Azt akarja, hogy szimplán vége legyen és ne konfrontálódjon vele senki. De ez nem konstruktív és így nem lehet élni egy kapcsolatban. Egy kapcsolatban ütközni kell és csiszolódni, formálódni a konfliktusok során kölcsönösen. Nem pedig otthagyni a másikat, hogy elnyomja magában a problémáit csak azért, hogy megtartson. Ez tabusítás és ahogy írták, rettenetesen toxikus.
Az első, évek óta működő és házassággal folytatódó kapcsolatom pont azzal különbözött a többitől, hogy megtanultunk benne mindketten bocsánatot kérni és közös megoldáskeresést kezdeményezni. Kellemetlen volt, néha megalázónak éreztük, de fontosabb volt a másik, mint az, hogy bizony most ciki vagy sem, de vállaljuk, hogy nekünk sem volt igazunk vagy nem voltunk korrektek. Vagy legalábbis elgondolkodunk ezen. Aki erre nem hajlandó, azzal nem lehet mit tenni. Tényleg csak az a megoldás, hogy megmondod neki, hogy ha ebben a kapcsolatban akar maradni, megtanul csapatban játszani. Nem egymás ellenségei vagytok, hanem egymás társai a problémák között.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!