Barátnőm miért nem érti ezt meg?

Én is így vagyok ezzel, nekem az egyik barátnőm nem értette meg ezt, elvárta, hogy mindig hivogassam, vége is lett a kapcsolatnak. Én nem bírom az ilyen szimbiózisban élést a másikkal, távban sem. Sajnos nincs ötletem, ha őt ez zavarja akkor később is fogja.

N

Ilyen nekem max tarsekeres idegenekkel van, hogy vagy tema nincs, vagy kenyszeres beszelgetes megy, hol rola hol rolam, es semmi odavissza kommunikácio, nincs egy hullám.

Meg tenyleg nem ad lökést izgalmat annyit sem, hogy érdekeljen a napja. Meg udvariasan legalabb hümmögjek arra.

2 idegen kommunikácioja ilyen izzadás csak.

Párkapcsolatokban ilyen nincs.

Szóval ha beloled nem jön semmi nem mozgat meg az üres fecsegése, valojaban nem ő a te embered párnak..

Én a funkcionális kommunikációt eleve nem titulálnám beszélgetésnek. És nekem ide tartozik a milyen volt a napod kérdéskör is, a bevásárlólista és a teendők átbeszélése mellett. A beszélgetés oda-vissza interakcio

Messze túlhalad az egyoldalú beszámolón.

Hosszú ideig éltem olyan kapcsolatban, ahol ugyan ez hangzott el minden alkalommal, ha beszélgetni akartam : "nem tudok minden nap órákat beszélni a semmiről"

Olyan nincs, hogy a semmiről beszél valaki. A gondolatait osztja meg. Magáról beszél, bevon az érdeklődésikörébe, a gondolataiba, érzéseibe, megismerheted dolgokhoz a hozzáállását, a véleményét, a belső világát. Ha ez semmi, akkor valóban nagyon nem őt keresed.

Én többet nem lennék együtt olyannal, aki képtelen "valaminek" tartani a beszélgetést. Akinek igénye sincs arra, hogy megismerje a másikat, hogy kapcsolódjon hozzá. Ti nagyon nem egymást keresitek.

Nekem is van olyan barátom akivel az élet miatt 10bévre szakadt meg a kapcsolat.

10 ev utan beszelgettem vele, irto kivancsi voltam mindenre mennyit valtozhatott mi lehet vele, mennyi megannyi minden tortenhetett vele, erre elkezdi azt ecsetelni hogy gyomberes teát csinal es mélyen belement a teafőzes rejtelmeibe es azt taglalta nekem.

10 ev utan neki a teafozes volt a legfontosabb!

Na mindom ugyanolyan b.lfasz mint volt 10 éve.

Nem 3 as vagyok.

De egy parkapcsolat nem lehet kényszer.

Akivel oldott felszabadult vagy, aki mezmozgat gondolati szinten, akivel megnyilsz, otleteid támadnak felpezsdulsz, akinek van mit mondanod, hidd már el, az a te párod.

Akit ugy nézunk mint film kényszerszunetben a reklámot, azzal nem szabad vergodni egy kaocsolatban.

5, sok szempontból én is intro vagyok, de van egy kör, akik érdekelnek és akikről tudom, hogy érdeklem őket velük szívesen töltök időt és szívesen beszélgetek. A kommunikációskészség tanulható. A mai napig csak bizonyos közegben megy jól nekem is. Az emberek és a kommunikációs helyzetek többsége fárasztó és frusztráló számomra. De a kommunikáció az emberi kapcsolatok alapja.

Hogy várhatod el, hogy ismerjenek, értsenek, szeressenek, ha azt se tudják ki vagy, mert csak a saját fejedben élsz? Hogy várhatod el, hogy úgy érezze a párod, hogy fontos és szereted, ha képtelen vagy vele foglalkozni, ha nem akarsz vele beszélni, ha nincs igényed minőségi időre vele?

Ha meg elvárod, miért nem egy hasonlóan zárkózott embert keresel? Ezt zárd le, vedd tanulópénznek és legközelebb előre jelezd, hogy neked pont ennyi az igényed. Mert a többségnek ez olyan szinten kevés lelkileg, mintha vízen és kenyéren kéne tengődnie a testednek. Lényegében életben maradsz, de folyamatos hiánya lesz a szervezetednek. Miközben, te még így is úgy eléd meg, hogy túlteljesítettél.

Ez így egyikőtöknek se lesz jó se rövid, se hosszútávon.

Te nem introvertált vagy, hanem szociálisan valami nem oké.

Én is introvertált vagyok, ami nem jelenti azt, hogy mindenkit ignorálok szóban.

Akik fontosak - a barátnőm, a barátom - velük órák hosszat beszélgetek, akik kevésbé, velük néhány percet, vagy velük csetelek akkor is, amikor dumálhatnánk.

A barátomat meg pláne nem ignoráltam randizási fázisban. Alig vártam, hogy beszéljünk végre este.