Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogyan tudnám megoldani ezt a problémát?
Nos, a helyzet a következő:
Van egy párom akit nagyon szeretek, akivel egyszer már több évet voltam csak szét mentünk mert ő még élni és tapasztalni akart (én voltam neki az első). Erre én annó néha sajnos gondoltam hogy így fog történni, hogy esetleg kíváncsi lesz és hasonló. Így is lett a gond az hogy nem volt egyenes teljes mértékben, emiatt nem volt valami tisztességes a lezárás. Belekeveredett egy rosszabb társaságba, rutin lett nála a dohányzás és a sűrűbb piálás. Hálisten ezek abbamaradtak egy idő után. Azóta eltelt 2 év és végig tartottam magamban a lelket, hogy talán egy nap felkeres, megbánja a döntést, azóta nem volt semmi tartós kapcsolatom mert egyszerűen nem tudtam senkire úgy tekinteni mint rá. Ez így is lett, felkeresett. A problémám (ha nevezhetem annak), hogy egyszerűen többször nem olyan szinten van viszonozva az a fajta szeretet és tisztelet amit felé nyújtok ahogy annak alapesetben lennie kéne. Tehát elég apró dolgokon csúszik el. Egy egyszerű példát felhozva: mesélni akartam neki egy külföldi utazásomról ami nekem egy szép emlék és abszolút nem érdekelte helyette elkezdte nyomni a telefonját. Ő elmondta miben kéne változnom és úgy érzem ez sikerült is viszont nála ez nem igazán érzékelhető. Figyelek rá, igyekszem neki megadni a legtöbbet és támogatom a nehéz időkben. Megjegyzem, ez régen is probléma volt. A bizalmam még nem 100%-os felé, de ez a történtek miatt van viszont ezt nem mutatom neki igyekszem teljesen elrejteni. Csak olyan mintha neki külön erőfeszítés kéne ahhoz hogy néha egy kicsit odafigyeljen, érdeklődjön és hogy kicsit úgymond működjön odavissza ez az egész.
Nyeld le , 2 év elteltével sem talàlkoznak az elvárások - egyik oldalról sem.
Adtàl a szarnak egy pofont.
Kontrollálas külön nem szimpatikus , kellett volna örülnie a bullshitednek mint egy gyereknek karácsonykor?
Ez tévhit.
Nem azt szereti ilyenkor az ember aki mellett szenved, hanem önmagát nem szereti annyira hogy olyat válasszon akivel boldog.
Amit te érzel iránta, és magad iránt, annak semmi köze a szeretethez, szerelemhez. Személyfüggés van. Ő - ill. annak a reménye, hogy ő egyszer majd szeretni fog - olyan neked, mint a drog.
Azért alakult ki, mert egy kicsit se szereted magad, és talán egyszer megtapasztaltál valami szeretetszikrát, stb. amire rácuppantál, de nagyon.
De neki te nem kellesz, és neked sem ez kell, csak mint írtam, félsz elengedni, továbblépni...
Úgy fejlődni, továbblépni, hogy a másikat nem engeded el, nem lehet.
Ha a szív defektes, akkor használd az agyad!
Mivel nem figyel rád, nem szeret, csak azért ment vissza hozzád mert nincs más az életében így elő huzta a talon kártyát ennyi.
Ha valaki nekem fontos vagy szeretem figyelek rá ez alap.
Ha nem akkor nem érdekel.
A kiélés nála pipa, érzelmi fejlődés pedig 0%. Ez ilyen, ő ezt az utat választotta. Legalább kiélte magát, örülhet. Akkor nem lépte meg veled a lehetőséget, lemondott a köztetek történő elmélyülésről, mert a felszínesség fontosabb volt számára, és ez bizony nyomot hagy a személyiségben. Kötődni meg tanuljon meg könyvekből, ha szüksége van rá. Nagyon nem valószínű, hogy tudsz vele bármit kezdeni érzelmi szinten, benne ez már tudat alatt bevésődött, sajnos. Nem az van, hogy nem vonzódik a személyiségedhez, de nem tud érdeklődni feléd mélyebben (ahogy senki más iránt sem tudna, feltehetően), mert így kondicionálódott nála a kapcsolódás fogalma.
(Elnézést a negatív fennhangért, de ez a szomorú valóság nagy általánosságban, az ehhez hasonló történeteknél.)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!