Hogy lehet azt a problémát jól megoldani, ha egy párnál eltérőek az igények, ki mennyi időt szeretne a másikkal együtt tölteni?

"Szerintem valaki igényei mindenképpen sérülnek."

Kompromisszum lényege az, hogy mindketten szívjanak egy kicsit.

Hát kérdezd meg ő mennyit szeretne rád, áldozni, amikor nem dolgozik vagy nem suliban van, és rá ér, olyankor mennyit lenne veled, és mennyit lenne nélküled.

Mi nem láttunk bele, a ti életetekbe, neked kell vele, meg beszélned, hogy neked, és neki mennyi az igényetek egymásra.

Tapasztalataim szerint sehogy. Én igénylem a sok találkozót. Minél többet. Nem kell nekem annyi énidő. Nem azért, mert a barátomtól várom a szórakoztatást, csak egyszerűen én ilyen vagyok, jobban szeretek a szerelmemmel lenni, mint nélküle. A mostani barátom is így gondolkodik :)

Még nem éltem együtt senkivel, így csak úgy tudok válaszolni, hogy úgy milyen volt, hogy nem éltünk együtt. A legtöbb exem olyan volt, akik az elején sokat voltak velem, heti 4-7 napot is, aztán egy idő után, amikor lecsengett nekik a rózsaszín köd, akkor már a találkozók száma sokkal kevesebb volt. Vagy heti két nap, vagy akár heti 50 percre is volt példa. Értitek, az még egy óra se! Egy párkapcsolatban! Ugyanez vonatkozik a beszélgetésekre, én írtam nekik, ők ritkán válaszoltak. Aztán volt, hogy megvártam, hogy írjanak. Volt, aki éjfél előtt fél órával, hogy ne balhézzak, hogy egy nap kimaradt, írt, hogy szeret. De volt olyan is, aki írt délután kettőkor, hogy szia, visszaírtam egyből, hogy szia, aztán másnapig nem válaszolt. Szerintem ez nem normális, hogy egész nap semmit nem beszél egy pár, amikor mindenkinek a zsebében van a kb. korlátlan mobilnet. Nem tudtuk megoldani, ők nem akartak többet találkozni, én meg nem akartam kevesebbet találkozni. Úgyhogy szakítás lett belőle.